Műkereskedelem, aukciók, becsüsök

Cikk dátuma 2014. június. 19. | Mozaik
Műkereskedelem, aukciók, becsüsök

Sipos Attila: A zárt világba bárki beléphet kíváncsiságból is

/A szerző a KJF andragógia szakának műkerskedelem specializációján szerzett diplomát/

Mi számít műtárgynak, hogyan alakul ki az értéke, kik járnak aukcióra, hogyan is zajlik egy aukció; általában ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket tesznek fel azok az emberek, akik nem ismerik ezt a misztikummal átjárt műkereskedelmi világot.A műkereskedelmet és az aukciós galériákat olyan világnak ismerik az emberek manapság, ami csak a kiváltságosok kedvtelésének és pénztárcájának megengedett. Egy olyan elit társaságot képzelnek el, ahova csak a híresek és gazdagok járnak. Ennek a sztereotípiának a kialakulásához nagymértékben hozzájárultak a televíziókban sugárzott krimik és az ilyen témájú filmek. 

 

Különböző társadalmi réteghez tartozó embereket kérdeztem meg, hogy milyennek képzelnek el egy igazi aukciót. Kivétel nélkül azt a választ kaptam: „mint ahogyan a filmekben látom”. A látvány lehet, hogy hasonló, ám egy film nem adja át a hangulatát egy igazi aukciónak. Azt akkor érezhetjük, amikor részt veszünk egy tényleges árverésen. Egyébként nem kell feltétlenül licitálnunk ahhoz, hogy részt vegyünk; bárki elmehet akár kíváncsiságból is az aukciókra. Ez nem egy zártkörű rendezvény, ahova meghívó kell, hanem az érdeklődőket, megfigyelőket is szívesen látják, hisz’ belőlük is lehet a későbbiek során potenciális vásárló. Teljesen átlagos emberek is járnak aukciókra, az anyagi helyzetük természetesen változó. Nem csokornyakkendős eseményről van szó, ahova csak a kijelölt dress code-al lehet belépni. Egy igazi aukción  különböző hatások érik a résztvevőket. Ez az, ami meghatározza az esemény hangulatát, egyedi légkörét.

Az aukción, amikor egy tárgyat két elszánt vásárló egymásra licitálva próbál saját magának megszerezni, szinte a levegő is megdermed. A közelmúltból tudok jó példát erre, amikor egy aukción egy porcelán tányér kikiáltási ára tizennyolcezer forint volt, a leütési ára pedig százhúszezer forint lett. Ezek különlegesen izgalmas pillanatoknak számítanak.

Az aukció maga egy kis szelete a műkereskedelem világának. A műkereskedelemben dolgozóktól sokoldalúságot, a műtárgyak ismeretéről nagy elméleti és gyakorlati háttér tapasztalatot várnak el. Ezen kívül tudni kell „a tárgy forgalmi képességét” is, vagyis azt, hogy eladható, avagy sem. Ez az egyik legfontosabb prioritás, amikor tárgymeghatározást végzünk a műkereskedelemben.

A múzeumi tárgyak sokban különböznek a műkereskedelemben forgó tárgyaktól. Másként határozzuk meg a tárgyak értékét. Mások az érték meghatározó tényezők a múzeumban és a műkereskedelemben lévő tárgyak esetében.  A múzeumi tárgy lehet provenienciálisan kiemelkedő. Azonban, ha meg szeretnénk határozni a műkereskedelemben vett (valós) értékét, (a piacon mennyi lehetne az ára) előfordulhat, hogy kiábrándító eredményt kapunk.

Mondjuk egy a sírban talált ruhadarab kutatók számára fontos, hisz’ így arról a népről vagy kultúráról, szokásairól többet tudhatnak meg. Ám (tényleges) pénzben mérhető ára nincs. Viszont az eszmei értéke kimagasló lehet. Pótolhatatlan egyedi műtárgyként is definiálhatják a szakértők.

Az árat egy tárgyról mindig az aktuális piaci helyzethez viszonyítva állapítjuk meg a műkereskedelemben. Ezért előfordulhat például olyan eset, hogy öt vagy hat évvel ezelőtt vásárolt tárgyat most szeretné az ügyfél újra értékesíteni, ám a mostani piac a régebbi árhoz képest jelentősen kevesebbet kínál érte. Jelenleg ez tapasztalható a szőnyegek műkereskedelmi értékén is. A kilencvenes évek végéhez képest az ugyanolyan típusú, sőt akár ugyan azok a szőnyegek jobb esetben is csak a felét érik. Tehát pénzben kifejezett értékük ma erősen csökkent. De mivel folyamatosan mozgásban van a piac, ezért most jó befektetés is. A becsült értékhez képest olcsóbban vásárolhatjuk meg ezeket a tételeket. A piaci helyzet változása esetén azonban, akár kereshetünk is az üzleten a tárgy újra értékesítésével.

Fontos kérdés, hogy mit is takar ez a becsült érték. A becsült érték meghatározása során figyelembe vesszük az egyediséget, a kivitelezést, az alkotót (készítőt), a felhasznált anyagokat (aranyozást, drágaköveket stb.) és a jelenlegi piaci árakat.

Ezeket a szempontokat tartjuk szem előtt, és ez alapján állapítjuk meg a forgalmi képességét az adott tárgynak. Ez semmi esetre sem a tényleges ára a tárgynak. A műkereskedelemben retrográd árképzés van. Ezen kívül van egy jó mondás: „minden tárgy annyit ér, amennyit a vásárló hajlandó adni érte”.

A műkereskedelem világában lehet alkudozni a tárgyak árán. A kereskedőn múlik, hogy mennyit enged a tárgy eredeti árából. Az ilyen alkudozás azonban csak a boltban lévő értékesítésre szánt tárgyakra vonatkozik. Az aukcióra előkészítet, tárgyak árára más szabályok vonatkoznak.

A műkereskedelemben megkülönböztetünk sajátosságokat a vásárlóknál. Két fő csoportra is oszthatjuk a vásárlókat. Az egyik a gyűjtők csoportja. Ők azok, akiknek megvan a maguk érdeklődési köre és annak megfelelően fognak vásárolni, hogy a saját gyűjteményüket gyarapítsák. A másik nagy csoport a befektetők. Ez a csoport pedig tudatosan olyan tárgyakat fog megvásárolni, amelyek az idő elteltével újra értékesítve nyereséget produkálhatnak. De a két csoport tagjai között vannak átfedések, egy befektető lehet akár gyűjtő is. Egy gyűjtő akár a régi gyűjteményét is lecserélheti, mert más lett az érdeklődési köre.

Műkereskedelemben nem csak a kereskedők és a becsüsök vannak jelen. Meg kell említenünk a múzeumi szakembereket is. Vannak kiemelt tárgyak „tételek”, amelyekhez olyan szakvéleményt kell társítani, ami kétség kívül meghatározza az eredetét. Egy tárgyhoz csatolt szakvéleménynek fontos szerepe van: elismert szakember(ek) írásos szakvéleménye, magasabb aukciós eladási árat produkálhat. A tárgy eredetisége kiemelten fontos érték befolyásoló tényező a műkereskedelemben.

Ha valaki bevisz az aukciós galériába egy tárgyat, azt egy becsüs fogja megnézni, hogy megállapítsa a forgalmi képességét és, hogy eredeti vagy egy hamisítvánnyal állunk-e szemben, valamint sok mást érték meghatározó tényezőt is megállapít. Erre a műveletre tárgytól függően kb. húsz perc áll rendelkezésére.

Az eladni kívánt tárgy tulajdonosa a lehető leghamarabb pénzre akarja váltani a tulajdonában lévő tárgyat. Ezért fontos, hogy nagy legyen a gyakorlati és az elméleti háttér tudása egy becsüsnek.

Egy múzeumba bekerülő tárgy esetén jóval nagyobb időintervallumban dolgoznak a szakemberek, és olyan eszközök is a rendelkezésükre állnak, amik egy egyszerű becsüs számára nem. Egy jó becsüsnek jó szemének, jó tapintásának és jó megérzésének kell lennie, ha tárgy eredet megállapítására kerül a sor. A műkereskedelemben komoly összegekről lehet szó, ezért a becsüsökön igen nagy nyomás van. Fontos, hogy tájékoztassuk a behozott tárgy tulajdonosát, mennyit ér az általa felkínált tárgy és, hogy mennyiért tudnánk értékesíteni. A cél, hogy az eladó és a galéria között bizalmi kapcsolat alakuljon ki. Ha ez nem jön létre, akkor a galériába sem tárgybeadó, sem vásárló nem fog bejönni. Az ilyen eseteknek gyorsan híre megy a műkereskedők között. Fontos szempont, hogy mennyi idő alatt fogja értékesíteni az adott tárgyat az aukciós galéria. Mindig a lehető leghamarabb próbálnak túladni a bekerülő tárgyakon, hogy az üzlet nyereséges maradjon. Minél tovább áll egy tárgy a galériában, ennek megfelelően időarányosan csökken rajta a profitunk.

A kikiáltási árak, mint ahogyan a tárgyak változók. Az a bevett szokás, hogy a becsült érték alapján, a kikiáltási árat a fele összegben írják majd ki a tárgyra. Ezzel az aukcióra való eljövetelt fogják biztosítani, hiszen így akár piaci árhoz képest olcsóbban is hozzájuthatnak az adott tárgyhoz a gyűjtők vagy a befektetők.

Az aukción nem lehet tudni előre a tárgy végösszegét. Ez addig a percig nem derül ki, amíg az aukciót vezető le nem üti a tételt. Ezért vannak olyan tételek, amik csak kikiáltási áron mennek el. De természetesen vannak olyanok, amik a becsült érték többszöröséért fognak gazdát találni.

Azt szokták mondani, „egy tételre két jó ember kell”. Ez azt jelenti, hogy mind a két vásárló az aukción meg akarja szerezni azt a tárgyat. Egymásra licitálva próbálják elérni a céljukat. A tárgyak kikiáltási ára néhány ezer forinttól a csillagos égig terjedhet. Mindenki, aki részt vesz egy aukción, megtalálja a pénztárcájának megfelelő tárgy- és árcsoportot.

Fontos kérdés, hogy miért is járnak az emberek aukcióra. Amellett, hogy megvásárolnak egy-egy tárgyat, ez egyben egy kulturális esemény is. Akik eljárnak aukcióra, nem csak potenciális vásárlók lehetnek. Sokan a mostani piaci helyzetet figyelik és a leütési árakat írják fel, hogy meghatározzák a tárgyak (vagy a saját tárgyaik) jelenlegi piaci értékét.

Milyen tárgycsoportok is vannak a műkereskedelemben? A műkereskedelem megkülönbözteti a festmény, bútor és szőnyeg, ékszer, és a műtárgy főbb csoportjait.

Az aukción kívül az adott üzlet galériaként is működik, vagyis az aukcióra szánt tárgyakat meg lehet nézni, sőt akár kézbe is lehet venni. Ez nagy különbség a múzeumhoz képest, ahol mindent a szemnek, semmit a kéznek dogma él.

Az aukciós házak sokszor tartanak ingyenes tárlatvezetéseket, amelyeken laikusok és szakmabeliek is részt szoktak venni. Ugyanis nem lehet azt tudni, hogy egy értékesítés után a tárgy új gazdája mikor fogja engedni, hogy más is lássa a műtárgyat.

A műkereskedelem művészettörténészeknek, becsüsöknek, restaurátoroknak, lakberendezőknek, rendezvényszervezőknek és megannyi embernek ad munkalehetőséget.  Tehát a sokszínűség nem csak a vásárlókra, hanem a műkereskedelemben dolgozókra is igaz. Aki jobban beleássa magát a műkereskedelmi témába, a misztikumok és az előítéletek mögött egy, a kereskedelemre, különleges tárgyakra és különböző kulturális és gyűjtői körökre épülő világot fog találni.

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat