Monorierdő sikeres családgondozója is a Kodolányin végzett

Cikk dátuma 2019. június. 04. | Mozaik
Monorierdő sikeres családgondozója is a Kodolányin végzett

Rakovács Regina - kommunikáció és médiatudomány szak, III. évfolyam

„Itt nincs reggel, itt nincs este, itt megoldásra váró problémák vannak…”

Egyetemi rádiónk Sikeres Kodolányisok című műsorába hívtam meg vendégnek Borbás Viktort. A szociális munka szakon végzett Viktor jelenleg Monorierdőn dolgozik családgondozóként, valamint a Katolikus Karitász Monorierdő Csoportjának elnöke. A szociális munka szakról, a családgondozói sikerekről, valamint a szakma szépségeiről és nehézségeiről beszélgettem vele. Az interjú írott változatát olvashatjátok itt, a KV-n.

Beszéljünk először a kodolányis éveidről, hiszen itt kezdtél el szociális munka szakon tanulni. Miért ezt a szakot választottad, és hogyan emlékszel vissza az itt töltött éveidre?

A Magyar Televízió egyik műsorában dolgoztam riporterként, majd amikor megszűnt ez a műsor, valamilyen munkalehetőség után kezdtem kutatni. Tulajdonképpen munka helyett találtam rá a Kodolányira. Édesanyám javaslatára szociális munka szakra adtam be a jelentkezésemet, majd felvételt is nyertem. Nagy lendülettel vágtam neki a főiskolás éveimnek. Ahogy egyre jobban mélyültünk a szociális munka rejtelmeiben, annál jobban tudatosult bennem, hogy ez az, amit csinálni szeretnék. A televíziózás csillogó életéből egy teljesen más világba csöppentem, úgymond a valóvilágba, ami az emberek mindennapjait körülöleli. Rendkívül jó tanárok segítették a fejlődésemet, illetve az osztálytársakkal is támogató közösséget alkottunk. A mai napig tartjuk egymással a kapcsolatot, és ha olyan probléma merül fel, amelyik valamelyikünk  szakterületét érinti, szívesen segítünk a másiknak. A szociális munkának több terülte van; a gyermekvédelem, a hajléktalan ellátás, pszichiátriai betegekkel folytatott szociális munka, utcai szociális munka, iskolai szociális munka, családokkal folytatott szociális munka és még sorolhatnám… Az egykori csoporttársak közül szinte mindegyik területen dolgozik valaki, így a kodolányis szociális háló nagyon erős.

Ennyi terület közül miért a családgondozást választottad?

Családon belüli hagyományokat folytattam, hiszen édesanyám Monorierdőn volt családgondozó. Miután a tévézéssel felhagytam, egy másik szakirányt, egy másik diplomát szerezve tudtam a nyomdokaiba lépni. Hat év távlatából úgy gondolom, hogy jó döntést hoztunk, amikor a családgondozás és a gyermek-ifjúság védelem felé vettem az utamat.

Az egyetemen hogyan készítettek fel téged a munkára?

Mindig úgy emlékszem vissza a kodolányis éveimre, hogy rendkívül jó hangulatú órák voltak. Nem voltunk sokan szociális munka szakon, mert sajnos nem tartozik a legnépszerűbb szakok közé, viszont elméleti és gyakorlati tudást is magunkba tudtunk szívni. Folyamatosan tudni akartunk, nem csak a jogszabályokat, hanem a gyakorlatot is. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a jogszabályok ismerete, de gyakorlatban családgondozóként nekünk ott, egy adott pillanatban, adott emberekkel kell foglalkozni, akik sokszor olyan problémával keresnek fel, hogy akár egy jó szó is elegendő. Egyik feladatunk, hogy reményt szolgáltassunk az embereknek. Úgy gondolom, hogy mi, akik sikeresen elvégeztük a szociális munka szakot, az életben is megálljuk a helyünket, valamint a szakmánkban is mindannyian elismert szakemberek vagyunk.

Monorierdőn laksz így adott volt a lehetőség, hogy ott is kezdj el dolgozni. Beszéljünk egy kicsit arról, hogy mit is csinálsz pontosan?

Monorierdőről azt kell tudni, hogy közel ötezer lakosa van, és a település Pest megyében van, Budapest agglomerációjában. Gyermekkorom óta élek itt, mindenkit ismerek, és engem is ismer mindenki, ezért olyan fokú bizalom alakult ki a kliensek és köztem, ami sok-sok településen irigykésre méltó. Az emberek akár mindennap felkeresnek a problémájukkal, már nem csak az önkormányzaton, hanem akár otthon is, hiszen itt lakom Monorierdőn és ezt az emberek is jól tudják. A főnökeim többször megjegyezték, hogy a munka ne menjen a magánélet a rovására, valamint nem biztos, hogy jó, ha közel engedjük magunkhoz a klienseket. Van egy ügyfélfogadási rend, hétfőn és szerdán bejöhetnek hozzám bármilyen jellegű problémával, de azon túl is kereshetnek. A telefont bármikor felveszem, akár éjszaka is.  A telefonszámot a lakosok tudják, és ha baj van, sokszor ez hamarabb csörren meg, mint a rendőr, vagy a mentő száma. Ez nem minden esetben jó, hiszen sokszor én sem tudom felmérni az adott helyzetben, hogy a telefon túlsó végén mit kellene tenni. Mindenesetre boldogsággal tölt el, hogy az emberek a legkisebbtől a legkomolyabb problémáig megkeresnek és bizalmat szavaznak nekem.

Említetted, hogy nagyon sok problémával fordulnak feléd az emberek. Milyen nehézségek vannak, amelyeket neked valahogy kezelned kell?

A gyermekbántalmazástól kezdve, a gyermek elhanyagoláson át az idősekig, akik már nem tudják önmagunkat ellátni. Nekik kell segítséghálót kialakítani, illetve felvenni olyan segítőkkel a kapcsolatot, akik a klienst ellátják. Emellett rengeteg élelmiszert osztunk a rászorulóknak, és élelmiszercsomagokat állítunk elő. Elsősorban nem arra törekszünk, hogy élelmiszert osszunk, hanem próbáljuk mega munkanélkülieket visszahelyezni a munka világába. Ha valaki alkohol problémákkal küzd, ami nagyon súlyos probléma manapság, megpróbáljuk őket az alkoholtól és egyéb káros szenvedélyektől mentesen a társadalom hasznos tagjaivá tenni. Ez nagyon nehéz. Ha belegondolunk már egy „apró” dohányzásról is nagyon nehéz leszokni. Akik már leszoktak az alkoholról, vagy mondjuk a dohányzásról, azt mondják, hogy hatalmas nagy küzdelem. Mi elirányítjuk a klienseket olyan helyekre, ahol kezelés kaphatnak. A Nyírő Gyula Kórház Minnesota programja rendkívül sikeres. Számtalan kliens végezte el alkoholistaként ezt a programot és mára már a társadalom megbecsült tagjai. Mindig örömmel tölt el, amikor találkozom velük, és rám mosolyognak.Tudom, hogy milyen nehézségek vannak a mosoly mögött.

A praxisomba – ha mondhatom így- tartozik a gyermek-ifjúság védelem is, ami a tizennyolc éven aluliakra értendő. Mivel kiskorúról beszélünk, ha valami probléma van, akkor a szülőnek kötelessége a családsegítővel kapcsolatot tartani, valamint a családsegítő utasításait, illetve az esetmenedzser utasításait megfogadni és azt betartani. De ha tizennyolc éves elmúlt a kliens, akkor az ő szíve joga, hogy együttműködik-e velem, vagy nem. Én ezt a jogszabályt nagy hibának tartom, de ha valaki nagykorú, akkor az ő döntése, hogy elfogadja a segítséget, amit adunk térítésmentesen, vagy nem.

Az interjú előtt említetted, hogy te alapítottad a Katolikus Karitasz Monorierdő csoportját.

Sokszor megfordult a fejemben, hogy az élelmiszer-osztáson kívül, hogyan tudnánk még többet adni. Egy kollégám hallott a Katolikus Karitaszról és elkezdünk kutatni, hogy hogyan tudnánk csatlakozni. Nagy nehézségek árán és egy kis szerencsével sikerült megalapítani a Katolikus Karitász Monorierdő Csoportját, ahol mindennap hétfőtől-vasárnapig, ünnepnapokon is, élelmiszert mentünk az Élelmiszerbank közreműködésével. A nagy bevásárlóközpontokból a közeli lejáratú, de még emberi fogyasztásra alkalmas, zöldségeket, gyümölcsöket, péksüteményeket, valamint a tartós élelmiszereket mindennap elhozhatjuk és kiosztjuk a rászorulók részére. Ez naponta akár több tonna áru, ezért a környező településeket is bevontuk a monorierdei Katolikus Karitász körébe. Csévharaszt, Vasad, valamint Monor rászorulóinak is adunk. Hatalmas munka, a kollégák éjt nappallá téve dolgoznak. A sikerhez vezető út, nem volt egyszerű, hiszen a nagyszobánkból indultunk, aztán híre ment, hogy a családgondozó élelmiszert oszt. Az emberek itt is ebben a munkakörben is bizalommal fordulnak hozzánk.

Nekem úgy tűnik, hogy ez neked nem csak egy munka, hanem ez az életed.

Ezt sokan mondták már nekem, és nagyon jó az észrevétel. Ez a munka egy teljes embert igényel, itt nincs reggel, itt nincs este, itt megoldásra váró problémák vannak. Ennek a munkának nincs vége, csak kezdete volt 2012. június 4-én. A problémák különbözőek. Van, amikor a kliensekkel együtt sírunk, máskor együtt nevetünk. Monorierdő egy család, ami sokszor széthúz, de össze is tart. Azt gondolom, hogy családgondozóként nekem az a feladatom, hogy a lakosokat közelebb hozzam egymáshoz. Egyik évben kodolányis diákokkal ingyen ölelést tartottunk a falunapon, most is örömmel gondolok erre vissza.
A falubeliek nem tudták, hogy mit keresnek itt ezek a mosolygós lányok, fiúk. Az ingyen ölelés mosolyt csalt az emberek arcára. Emberek ölelgettek bennünket, mi őket, mindenki mindenkit. Ez a kezdeményezés, olyan érzékenyítés volt, amiről mindenki pozitívan vélekedett. Itt Budapesten a Deák Ferenc téren is tartottunk ingyen ölelést. Az emberek rohannak a munkába, vagy a munkából és megálltak megölelni a másikat egy ismeretlen embert, és váltottak vele két szót. Konkrétan sorok álltak nálunk, akkora sikert aratott. Talán ott tudatosult bennem, ha nem is erre születtem, de sikerült úgy átformálni magamat és saját magamat is érzékenyíteni, hogy így lettem teljes. 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat