Közelebb hozni a magyar kultúrát a határon túl élőkhöz

Cikk dátuma 2017. március. 09. | Mozaik
Közelebb hozni a magyar kultúrát a határon túl élőkhöz

Németh Ágnes - turizmus szak, III. évf.

Zenés-táncos bemutató körúton jártunk Észak-Rajna-Vesztfáliában

Jó magam - kodolányis diákként - éppen a Kőrösi programos kiküldetésemet töltöm Németországban, és szeretném meghozni mindazok kedvét a programra való jelentkezéshez, akik egyelőre latolgatják ezt.

Közelebb hozni a magyar kultúrát a határon túl élőkhöz, megismertetni a gyerekekkel a gyökereiket. Ezért vagyunk itt, és ezért is indultunk Karakas Zoltán, frankfurti ösztöndíjassal karöltve egy észak-rajna-vesztfáliai körútra. A február első hétvégéjére tervezett utazásunk alkalmával öt város közösségébe látogattunk el, hogy interaktív bemutató keretében megismertessünk velük hangszereket, táncokat, viseleteket, dalokat, és hogy egyáltalán, hogyan farsangolnak hazánkban. Az összesen hét foglalkozáson a magyarok mellett különböző nemzetiségekkel, s különböző korosztályokkal találkoztunk. Van, aki a saját, van, aki egy másik nemzet hagyományait fedezhette fel, de mindannyian érdekes ismeretekkel, s nagyszerű élményekkel gazdagodhattak.

Péntek kora reggel első utunk egy mülheimi német gimnáziumba vezetett, ahol a csont síptól a kecskedudáig, a dunántúli üvegestől a csángó táncokig számos hangszerrel és lépéssel ismerkedhettek meg a résztvevők. A fiatalok bátran kérdeztek, próbálgatták a hangszereket, s a táncolásra sem kellett sokáig bíztatni őket. Nagy élmény volt látni, hogy ezek az egyébként sok különböző nemzetiségből származó gyerekek milyen nyitottsággal képesek hozzáállni egy másik kultúrához, s milyen érdeklődéssel képesek befogadni azt.  Ez itt kulcsfontosságú, ugyanis ez is egy azok közül a gimnáziumok közül, melyek az integráció jegyében befogadják a külföldről ideérkezett, nehéz sorsú, de tanulni vágyó diákokat.  Nagy hangsúlyt fektetnek továbbá a kreatív önkifejezésre és zenei oktatásra – ennek eredményeképp kerülhet egy olyan program a tanóra keretébe, mint a miénk. A második foglalkozás alkalmával az ütő szakkör is csatlakozott, ami igazán jó hangulatúvá tette a moldvai táncdallamokat.

Szombaton elsőként a kölni magyar iskola felé vettük az irányt, ahova a „népi hagyományok napja” alkalmából érkeztünk. A kétszer másfél órás foglalkozások alatt a gyerekek az ősi magyar hangszerek mellett megismerkedtek a hazai farsangi szokásokkal, játékokkal, táncokkal. A kölni katolikus lelkészség által működtetett iskola vezetői időt, energiát nem sajnálva, önkéntes alapon tartják a foglalkozásokat. Küldetéstudatuknak köszönhető, hogy ezeknek a fiataloknak lehetőségük van gyakorolni a nyelvet, megismerni a gyökereiket, és rengeteg más, hasznos ismerettel, élménnyel gazdagodhatnak. Hogy a„lányok, lányok, földi boszorkányok” avagy a „fiúk, fiúk, lukas a zoknijuk” igaz-e inkább, nem dőlt el, de az biztos, hogy a gyerekek nagyon élvezték a programot, és számunkra is nagy öröm volt, hogy egy kis színt vihettünk a napjaikba. Hogy számukra ez maradandó élmény volt, mi sem mutatja jobban, mint hogy a két héttel későbbi órán még bátran fújták, hogy„hipp-hopp farsang…”. A szuper hangulat ellenére búcsúznunk kellett, hiszen még Düsseldorfban is várt ránk a gyereksereg.  A kezdeti megszeppenés itt is hamar elszállt, lelkesen próbálgatták a hangszereket és a lépéseket.

Vasárnap – számomra hazai terepen – először Hagenben mutatkoztunk be. Zoli dudán kísérte a magyar nyelvű misét, ezután a közösségi házban bemutatta hangszereit a magyar közösségnek, akik néhány csángó táncra is vállalkoztak.  Kiderült, a felnőtt közönségnek is tudunk újat mutatni a farsang terén, így megtudhatták például milyen szokás volt a „rönkhúzás”, miért szórtak kukoricát a farsangolók lába alá, vagy, hogy ki is volt a „cibere vajda”.

Nagy örömömre szolgál, hogy kitartó szervezésünk következményeként Wuppertalban is előadhattunk, majd ezt követően megrendezhettük a város életének első magyar táncházát. Itt két nyelven tartottuk a bemutatónkat, ugyanis nagyszámban érdeklődtek az esemény iránt, a helyi német vallási gyülekezet tagjai. Nem soká esedékes magyarországi útjuk adta az alkalmat, hogy kicsit jobban meg akarják ismerni hagyományainkat. A táncház a hageni Vadrózsa Néptánccsoport produkciójával vette kezdetét; először a kisebbek tanulhattak dudaszóra ugrós figurákat, majd a felnőttek számára tanítottam mezőségi és moldvai táncokat.  Ez az esemény nagy jelentőségű volt az éppen alakuló wuppertali magyar közösség életében, emellett láthatóan a német résztvevőknek is maradandó élmény volt.

Számunkra is rendkívül nagy élmény volt, hogy ami nekünk a mindennapjainkat áthatja, megismertethettük a résztvevőkkel, mindenhol nagyon nyitottan fogadtak, és igazán jó hangulatban tölthettük ezt a pár órát. Hogy törekvésünk nyitott fülekre talált, és az összefogás révén megvalósulhatott, nagy köszönettel tartozunk a közösségeknek, vezetőiknek, és mindazoknak, akik utazással, szállással, egyéb módon támogatták a projektünket.

 

 

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat