Kodolányis kommédiás és a Soltvadkert TV

Cikk dátuma 2019. június. 06. | Kitekintő
Kodolányis kommédiás és a Soltvadkert TV

Juhász Réka - kommunikáció és médiatudomány szak, II. évfolyam

Iskolai felvételekkel kezdődött, tévé lett belőle – interjú Mátyus Lajos főszerkesztővel

 

Gimnáziumi médiatanárommal máig jó a kapcsolatom, így kézenfekvő, hogy gyakorlati időmet az általa vezetett Soltvadkert TV-nél töltöttem. Az infrastruktúrát és a szakmaiságot tekintve egyaránt kiváló televízió nemcsak jó lehetőség, hanem igazi kihívás a gyakornoknak, hiszen a televíziózás számos területén kipróbálhattam magam, megtanulhattam a gyakorlatban számos szakmai alapvetőséget.

Mátyus Lajossal, a televízió vezetőjével arról beszélgettem, hogyan alapította meg a Soltvadkert TV-t, milyen nehézségekkel nézett szembe abban az időben, és hova jutottak el mára.


Hogyan indult Tanár Úr pályafutása?

A gimnáziumnak, ahol tanultam, volt egy Panasonic m1-es VHS kamerája, az 1980-as évek elején. Kezembe vettem a kamerát és beleszerettem. Elkezdtem felvenni a ballagásokat, különböző rendezvényeket az iskolában. Szerencsém volt, mert az igazgatót technikai értelemben minden érdekelte, a kommunikáció meg pláne. Országos szinten elsők közt épült ki a belső televíziós hálózat itt Vadkerten. Ez egy zárt rendszerű tévéhálózat volt, ahol egy stúdióból bármit le lehetett vetíteni, és minden teremben ugyanazt látták. Nagyjából, mint egy kábeltévé, csak mindez egy épületen belül. A 80-as évek vége felé én voltam az úttörőcsapat vezetője, és volt nyolvanezer forintunk. Akkor indult be az idegennyelv-oktatás, és abban az időben gyűrűztek be olyan új dolgok, mint például a parabola antenna, így külföldi adásokat is lehetett már fogni. Azt találtam ki, hogy veszünk egy parabola antennát, ezáltal a gyerekek hallhatják az idegen nyelvű adásokat, és ez majd segít az oktatásban.

Ezután történt velem egy különlegesen véletlen dolog. Gumisnál voltam egy este az autómmal itt, Vadkerten, ahol beszédbe elegyedtünk néhányan. Kiderült, hogy ők kábeltelevíziót építettek ki Bolyban. Én pedig elmeséltem, hogy akarunk venni egy parabola antennát, megkérdeztem, hogy mit javasol, milyet vegyünk. Egyikük válasza az volt, hogy tudna egy megoldást, olcsóbban, nem kell elkölteni azt a nyolcvanezer forintot, az menjen másra a gyerekeknek. Kérdezte, hogy Vadkerten van-e kábel televízió. Mondtam, hogy nincsen, erre rávágta, hogy akkor kell csinálni egyet. Nekem nagyon tetszett ez a dolog, el is kezdtük szervezni rövidesen. A helyi ABC-be kiraktunk tizenkét tévét, ők bekötötték műholdra, és gyakorlatilag mindenhol más ment. Körülbelül egy hónapig ez ment ott a kirakatban, és az emberek látták, hogy miről van szó, hogy ezt lehet majd kábeltévén nézni. Meghirdettünk egy gyűlést a városban, aminek a célja egy felmérés volt, hogy egyáltalán érdekli-e az embereket. Egész szépen össze is jöttek, ez volt mindennek az alapja. Eldöntöttük, hogy alapítunk egy polgárjogi társaságot, és elkezdtük a szervezést.

Mindenkinek küldtünk egy tájékoztatót, hogy mennyibe fog kerülni, száz forint lesz a havidíj, és vártuk a válaszokat, hogy ki akar csatlakozni. Úgy emlékeszem, tizenötezer forint volt a kiépítése. Tulajdonképpen így kezdődött minden. 

Mi vonzotta be Önt a tévézés világába?

Nekem azért tetszett ez a dolog mindig is, mertérdekelt a műsorkészítés. Valójában mindig a helyi műsor érdekelt, nem pedig a kábel tévé. Így aztán nagy örömmel fogadtam ezt a lehetőséget, és óriási lelkesedéssel álltam neki a munkának.

Hogyan indult el a kiépítés, milyen feladatokat kellett megoldani kezdeti időszakban?

90-ben kezdték építeni ezt a hálózatot, és 91-ben már volt százegynéhány lekötés. Gyakorlatilag már akkor elkezdtem műsorokat csinálni, rövid, félórányi adásokat, nagyon amatőr szinten, kis képmagnóval, de már havonta egyszer volt valami. Ezt a havi egyet ismételtük néhányszor. Közben már volt Szív Tv, ők kazettán küldték a műsorokat, amiket ugyancsak leadtunk. Kicsit amatőr módon ment a dolog, de működött. 93-ban először vettük fel a testületi ülést egy kamerával, mikrofon nélkül, nagyon amatőr módon. 97-ben viszont már két kamerával vettük fel az ülést, persze ez akkor még bonyolultnak tűnt. 97-től rendszeresen voltak kéthetente műsorok, körülbelül egy órányi. Soltvadkerti Magazinnak neveztük el. Közben egy Amigával ment egy kis képújság is. Ettől kezdve azt lehet mondani, hogy elég korrektül mentek a dolgok, már a Megyei Krónikában is részt vettünk.

Bács Kiskun megyében huszonnégy éve van a helyi televíziósoknak egy egyesülete, amiben minden helyi tv benne van, és havonta csinálunk egy fél órás műsort.  Mindenki küld be két-három rövid híranyagot, és ezekből készül egy nem igazából híradó, hanem inkább magazinműsor. Itt az a lényeg, hogy havonta egyszer betekintést nyer a néző a megye életébe. Most Baján vágják össze ezeket az anyagokat, amiket utána szétküldenek, mi pedig berakjuk a műsorainkba. Ez már huszonnégy éve megy. Ez azért példaértékű, mert az országban ilyen nem nagyon van. 97-től veszek ebben részt, akkor már volt Sony képmagnó, amivel lehetett vágni.

Volt bármi mélypont, amikor úgy érezte, hogy nincs kiút?

2000-ben kiraboltak bennünket, feltörték a stúdiót, elvittek mindent. Úgyhogy gyakorlatilag újra kellett kezdeni mindent. Akkor kicsit meginogtam lelkileg, de sikerült talpra állni, és gyorsan helyreállítani mindent.

Mennyi idő kellett, míg mindent megszereztek, ami addig volt?

Körülbelül egy év, viszont minden ment a normális kerékvágásban, mert rengeteg segítséget kaptunk, hogy tudjunk mindent ugyanúgy sugározni, mint ahogy eddig is. Tulajdonképpen a nézők ebből nem vettek észre semmit. 2001-re minden visszaállt a régi kerékvágásba, és azóta működik a Soltvadkert TV abban a formában, amilyenben most van. 2001-től kezdve egyéni vállalkozóként csinálom, egyedül vagyok mindenért a felelős. Gyakorlatilag mindent én csinálok, én veszem fel az anyagokat, mindig én vágom össze. Itt még soha senki nem vágott, csak én. Ez azért fontos, mert ez az utolsó munkafázis, és mindig nagy örömmel tölt el, hogy van befolyásom arra, hogy milyen legyen, mi maradjon benne, hogy nézzen ki. Nálunk a tévét velem azonosítják.

Említette, hogy a nagyjából mindent Ön csinál. De nyílván vannak stábtagok, akik segítik a munkáját.

Igen, természetesen vannak kollégáim. Amikor nem győzöm a felvételeket, akkor tudok szólni négy embernek, akik kamerát tudnak venni a kezükbe, és jönnek, ha kell. Mindig annak szólok, aki egyrészt ráér, másrészt attól is függ, hogy az egyiküknek van saját kamerája, ő sokszor a sajátjával jön. Van ugyan három kameránk, de jól jön a kiegészítés időnként a több kamerás felvételek esetében. Három tartalomért felelős munkatársam is van, egyik kollegina riporterkedik, a másik a tv  műsorvezetője, a harmadik pedig összerakja az adást.

Van egy saját stúdiónk, amit mi építettünk, itt felvesszük a műsorvezetést, utána pedig összevágom.

Hány emberhez érnek el a műsorok?

Körülbelül ezer háztartásról beszélhetünk, ami mintegy ötezer embert jelent. Van olyan műsor, amit mindig felrakok a netre, ezt nyílván sokkal többen látják. Ezek pályázatos műsorok, és az egyik feltétel, hogy az internetre fel kell kerülniük. Egyébként vannak fontosabb eseményekről is videók, amelyeket közzé szoktam tenni.

Közösségi médiaszolgáltatóként heti négy óra saját készítésű műsort kell összeraknom, és mindennap négy óra műsort kell adnom.

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat