KJF Nemzetközi Szalon 2015

Cikk dátuma 2015. március. 18. | KáVé
KJF Nemzetközi Szalon 2015

Szuperlektornak hívták a főcenzort

Rég nem látott újságírót látott vendégül a Kodolányi főiskola kedden délután a nemzetközi tanulmányok és történelem tanszék, valamint a Mikes Kelemen Alapítvány szervezésében. A KJF Nemzetközi Szalon meghívása  Kondor Katalin „A média, mint negyedik hatalmi ág, avagy a média hatása a politikai történésekre” témájú előadására szólt, valójában érdekes beszélgetés volt, amelyet Kossuth Borbála, a szervezést segítő alapítvány alapítója vezetett. 

A legendás rádiósnak, a Magyar Rádió egykori elnökének különleges hangvételű visszaemlékezéseire, véleményformáló gondolataira a nemzetközi tanulmányok és történelem szakos hallgatók jöttek el nagy számban, hogy a személyes történetek alapján követhessék nyomon mintegy negyven esztendő sajtótörténetét.

Kondor Katalin indításként szülővárosába, Debrecenbe kalauzolta a hallgatóságot, ahol érettségizett, és ahonnan hosszas tépelődést követően 1971-ben a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemre felvételizett.

Valójában nem készült okleveles közgazdásznak, sem pedig újságíró nem akart lenni, az orvosegyetem szerepelt a tervei között mindaddig, amíg meg nem bizonyosodott afelől, hogy nem neki való az a pálya. Három évvel idősebb nővére orvosegyetemista barátainak életét, érdeklődését és tanulányait látva inkább a „közgázt” választotta.  Aztán úgy alakult, hogy már az egyetemi évei alatt külsőzött a Magyar Rádióban, 1972-től pedig belső munkatárs lett.

A rádiózás és a televíziózás később öszefonódott az életében, éveken át A Hét című televíziós műsor egyik arca volt. 2001-ben a Magyar Rádió elnökévé választották.

Az újságírásról, a munkájáról azt mondja, hogy az nem is jelentett számára munkát, az élet nagy ajándékának tartja, hogy azt csinálhatta egész életében, amit igazán szeret.

„Elcsodálkoztam időnként, hogy ezért még fizetnek is”, mondta.

Beszélt arról is, hogy a szakmai teljesítményt számos tényező  befolyásolhatja, ő maga például rendkívülien izgulós volt, amit a rádiós munkában viszonylag gyorsan le tudott győzni, ám a televíziózás kezdetén – immár sokéves gyakorlattal – újra meg kellett küzdenie ezzel. A személyéhez kapcsolódó történetek után kerültek elő az emléktárból azok a finomságok, amelyek a sajtó és a politika, a média világa és a mindenkori hatalom kapcsolatára világítottak rá. A rendszerváltozás után született hallgatóságnak alig hihető, hogy „ …a hetvenes-nyolcvanas évek cenzúrája úgy működött, hogy minden műsort meghallgattak. Szuperlektornak hívták a főcenzort, ő ott ült adás alatt a keverőpultnál a hangmester mellett, és csak azt egyetlen gombot tudta használni, amivel elnémíthatta az élő adást…”. Példát is említett Katalin, mégpegig a szép emlékű Ki nyer ma élő zenei vetélkedőt, amelyben a helyes választ követően a nyertes Kádár elvtársnak üzent volna valamit. Természetesen azonnal elnémult a Kossuth rádió, majd néhány perc múlva adáshibára hivatkozva indították újra az adást. Nem maradhatott ki a beszélgetésből a Kondor-ügy, a „kém over” sem, hiszen ez ugyancsak kiverte a biztosítékot a rádióelnökség utolsó évében. Ma már harag és felháborodás nélkül tud beszélni erről Kondor Katalin, nyomatékosítva a vád hamisságát, hiszen, mint elmondta minden pert megnyert. Úgy véli, furcsa világot élünk, mert amennyiben ránk akasztanak egy koholt rágalmat a sajtóban, nem a rágalmazóknak kell bizonyítékkal szolgálniuk, hanem a besározott embernek kell bebizonyítania az ártatlanságát. Mint ismeretes, 2003 szeptemberében a Népszava címlapon közölt egy, az állampárti állambiztonsági szervezetnél használt úgynevezett 6-os kartont, amely Kondor Katalin nevére volt kiállítva. Az akkor még rádióelnök Kondor Katalin közleményt tett közzé. "A magyar sajtó történetében nem ez az első eset, hogy egy hamis dokumentumot valódiként hoznak nyilvánosságra. Felelősségem tudatában kijelentem, hogy a Népszavában megjelent dokumentumot most láttam először. Aláírásom nem szerepelt rajta, ilyet nem írtam alá. Soha nem működtem együtt semmilyen főcsoportfőnökséggel”.

Mindez meghatározta az újságírónő további életét, s mint a KV-nak elmondta: "...nem váltottak le az elnöki posztról, kitöltöttem az időmet, azaz a négy évet. Ennyi időre szól a kinevezés. Indítani akartak a következő ciklusban is, távollétemben fel is vetették a kuratórium előtt a hosszabbítás gondolatát, csak éppen elfelejtettek engem megkérdezni. Mikor fülembe jutott, mondtam, hogy ha megkérdeztek volna, azt mondtam volna, amit most mondok, eszembe sincs még egyszer indulni. Nos, ennyi a történet".

A bulvárújságírás kapcsán megjegyezte, ha az emberre ráfröccsen a sár, azt soha többé nem lehet lemosni. Saját példáján kívül az ugyancsak debreceni Kósa Lajost említette, akit örömlányok hurcolásával akartak befeketíteni: „Aki ismeri Debrecent, az csak nevetett a rosszul kitalált sztorin, hiszen a megjelölt helyszínek nevetségesen hiteltelenek voltak. Ám sajnos mégis sokan bevették a bulvár-rágalmat, és hiába nyerte meg Kósa a pert, sokáig megmaradt a köztudatban az aljas rágalom.”

A rendszerváltoztatás körüli esztendőkről, a szerinte rosszul megválasztott megoldásokról ugyancsak újságírói tapasztalatai alapján beszélt.

Az előadás során mintegy négy évtized történései villantak fel. Még csak azt sem mondhatnám, hogy a legfontosabb történelmi vagy médiatörténeti pillanatok, sokkal inkább az ezekhez kapcsolódó személyes vonatkozások. A közelmúlt médiavilága különös megvilágításban kelt életre erre a közel két órára. Érdekes program volt, dicséret a szervezőknek, akik ráéreztek arra, hogy a médiatörténet akkor válik hitelessé a hallgatók számára, ha első kézből juthatnak hozzá az információkhoz.

Virágh Ildikó

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat