KJF + Magyar Földrajzi Társaság

Cikk dátuma 2014. október. 27. | Kitekintő
KJF + Magyar Földrajzi Társaság

Halász Levente

Tradíció és modernizáció békés együttélése a Dél-Balkánon – Albánia

Moldova után Európa legkevésbé ismert, egyben egyik legszegényebb országa Albánia, a Balkán-félsziget nyugati részén elhelyezkedő 29.000 km² kiterjedésű mediterrán állam. A domborzatilag Alacsony- és Magas-Albániára osztható terület földrészünk második legnagyobb átlagmagasságú országa. 

Természeti kuriozitásai közül kiemelendő az Öreg Kontinens utolsó pelikánközösségének otthont adó, közel Balatonnyi kiterjedésű Shkodrai-tó, a Balkán geológiailag legrégebben kialakult tava, az Ohridi-tó, melynek legmélyebb pontja 288 méter és 1979 óta az UNESCO természeti világörökségek sorát gazdagítja, valamint az Albán Riviéra, ahol az Adriai- és Jón-tenger kétségkívül legszebb és legrejtélyesebb mind homokkal borított, mind mészkőszirtekkel tagolt partszakaszai megtalálhatóak. A tengerpartok különlegességei random elhelyezkedő bizarr vasbeton bunkerek, amelyekből az Enver Hoxha vezette kommunista diktatúra utolsó két évtizedében 750.000 darabot építettek. (Egy bunker ára két átlagos albán ház építési költségével egyenértékű.) A védelmi, hadászati funkcióval rendelkező építményeket az albán kommunizmus legszegényebb időszakában húzták fel, amikor az ország a teljes autarkiára rendezkedett be, csak és kizárólag saját erőforrásaira támaszkodott, a lakosság nagy hányada éhezett, komfort nélküli lakásokban élt. Az időszak notórius idézete Enver Hoxha kommunista pártfőtitkártól származik „Együnk bár füvet is, de a függetlenségünket nem adjuk”.

A magukat az illírek leszármazottainak nevező albánok az indoeurópai nyelv egyik archaikus változatát beszélik, amelynek nincs nyelvi rokona. Az illíreken kívül a rómaiak, szlávok, bolgárok, szerbek, majd közel fél évezredig az ottománok uralták az értékes területet, megteremtve a Balkán államaira oly jellemző kulturális sokszínűséget.

Az albán nép – elsősorban a hegyvidéki területeken élő tradicionális közösségek – mai napi az ún. kanun (szájhagyomány útján terjedő szóbeli hagyományok, közösségre érvényes kötelezettségek, törvények) szerint élik mindennapjaikat, amelynek fontos pillére a besa, azaz adott szó tisztelete, valamint a vérbosszú hírhedt intézménye (becslések szerint 1990 óta tízezer áldozatot követelt, jelenleg pedig ezernégyszáz családot érint). Az albán közösségek szerveződéseinek alapja máig a család, a helyi közösségek. Végletekig segítőkész, vendégszerető- és tisztelő nép, akik egyik népszerű szavajárása az „avash-avash”, azaz „nyugalom, nem kell úgy sietni”. Mediterrán nép, így jellemző rájuk a nyugodt életvitel, az elnyújtott szieszta, a kávézás rítusának tisztelete és a baráti kapcsolatok fontossága. Mai napig dívik a Magyarországon még a 20. század elején oly népszerű korzózás hagyománya. Európa egyik legfertilisebb népe, a jelenleg közel hárommilliónyi albániai lakosság 30%-a 14 éven aluli és csupán 7%-ának életkora haladja meg a hatvannégy életévet.

Az albán történelem két fontos magyarsághoz köthető szállal büszkélkedhet. Egyrészt az albánok nemzeti hőse, a 15. században élt Gjergj Kastriota (Szkander bég) Hunyadi János mellett az egyetlen olyan hadvezér, akinek sikerült néhány évtized erejéig a Török Horda csapatait visszaverni. A hős emlékének a Tiranához közeli, az „Adria teraszának” is nevezett Kruja városában szenteltek gazdag múzeumot, amely a település középkori várában tekinthető meg, míg reprezentatív és monumentális sírhelye Lezhe városában található. Másrészt Albánia büszkélkedhet a Föld legrövidebb ideig fennálló királyságával, ugyanis az ország államformája csupán tizenegy évig (1928-1939) volt alkotmányos monarchia. Az albánok egyetlen királya, Ahmed Zogu elszegényedett grófi család leányát, Apponyi Geraldine Margitot vette feleségül 1938-ban, akitől gyermeke is született, az albán trónörökös, Leka. Nevének mai napig az albán fizetőeszköz, a lek állít emléket.

Albánia fővárosa az 1990 óta közel négyszeres népességnövekményt produkáló, nyolcszázezer lakosú Tirana, az ország gazdasági, oktatási, közlekedési, adminisztratív gócpontja. A város kevés számú műemléke (óratorony, Ethem Bey mecset, elnöki palota), valamint az albán szocialista építészet emblematikus épületei (Enver Hoxha 1985-ös halála után épített, ma szebb sorsára váró Piramis, az Etnográfiai Múzeum, a Kultúra Palotája) egy rövid séta alkalmával megtekinthető. Tiranához közel, az Adriai-tenger partján fekszik az ország legősibb városa, a Balkánt keresztülszelő római kori Via Egnatia kezdőpontjaként funkcionáló Durres, amely az ország egykori fővárosa, jelenleg pedig legforgalmasabb nemzetközi kikötője és fontos tengerparti üdülője gombamód szaporodó szállodasorral és a turizmusipar extrém dinamikus fejlődésével.

Érdemes megtekintetni a Karaborum félsziget árnyékában található Vlorát, az albán függetlenség, a „pánalbán” eszmék feléledésének központját, ahol 1912. november 28-án tűzték ki a vörös alapon kétfejű fekete sast ábrázoló albán nemzeti lobogót. (Az albán lobogó az elsőszámú nemzeti szimbólum. Szerkezetkész házak tetején, lakodalmi menetet alkotó személygépkocsik antennáján, középületeken, taxikban, ajándéktárgyakon kivétel nélkül feltűnik.)

Az albán építészet kétségkívül az ország két múzeumvárosában, az UNESCO épített világörökségeiként is számon tartott Beratban és Gjirokastrában követhető nyomon legtökéletesebben. Berat, az ”ezerablakos város” az Osum folyó fölé emelkedő domboldalakra épült, girbegurba utcáival, autentikus fehérre meszelt, barna ablakkeretes, szürke agyagpalával fedett házaival, utcai árusaival, vendégszerető helyi lakosaival felejthetetlen élményt nyújt. Nem kevésbé a görög határ közvetlen közelében, a Drin medencéjében elterülő „kő város”, Gjirokastra, amely nem csupán autentikus építészeti stílusú házaival, a Balkán második leghatalmasabb erődjével, az ország egyik legöregebb dzsámijával büszkélkedhet, hanem itt találjuk a kommunista diktátor szülőházát is, ami jelenleg helytörténeti múzeumként funkcionál.

Albánia azon kevés európai országok közé tartozik, ahol bár a tömegturizmus még csak elkezdte lábát megvetni, a modernizáció is megindult, viszont az ősi hagyományok, autentikus települések, országukra, nemzetükre, történelmükre büszke, vendégszerető emberek olyan komplex egységét kaphatjuk, amely mély elgondolkodásra, magunkba fordulásra sarkall. Ezen kívül felejthetetlen élményt nyújt és elveteti magját a Balkán kevésbé ismert államainak részletesebb jövőbeni megismerésének igényét. 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat