Karantén után

Cikk dátuma 2020. május. 25. | Mozaik
Karantén után

Szábár Andrea – kommunikáció- és médiatudomány szak, II. évfolyam

"...nem tanultam meg horgolni"

Amikor elhatároztam, hogy írok a koronavírus miatt kialakult karanténról, első elképzelésem az volt, hogy megírom, mennyire nehéz helyzetben vannak azok, akiknek hazaküldték a kórházakból hozzátartozóikat a „koronavírus helyzetre való tekintettel”. Sok idős beteg is hazakerült úgy, hogy rendkívül rövid határidőt adtak a családnak az ápolásra való felkészülésre. Esetemben hetvenkét óra volt a rákészülés. Édesanyámat vittem haza.


Elkeseredésemben el is kezdtem leírni a nehézségeket, amelyekkel szembe kellett nézni, amelyeket meg kellett oldani. Azt, hogy milyen hatalmas feladat és felelősség egy ilyen beteg ellátása, hogy szinte huszonnégy órás a szolgálat. Belefeledkeztem az írásba, aztán elolvastam, amit írtam, újra és újra. Ugyan sikerült alaposan leírni mindent, de mégis azt éreztem, valahogy nem ez a lényeg.

Átgondoltam és rájöttem, hogy a sok nehézség mellett, mégis van egy sor pozitívum is a helyzetben.

Olyan apró örömeket fedeztem fel, amire korábban már oda sem figyeltem. Pár hétig nagy volt a csend a külvilágban, és kicsit lelassultam én is.  Nem sajátítottam el semmilyen új képességet, nem végeztem el semmilyen tanfolyamot, nem sütöttem meg életem első kenyerét sem. Nem tanultam meg egy új idegen nyelvet, nem tanultam meg horgolni, és még mennyi mindent.

Eleinte bosszankodtam, hogy nem használom ki elég jól az időt. Azután megtanultam elengedni. Elengedtem a maximalizmust, azt, hogy minden területen azt érezzem, hogy én irányítok.

Ellenben elkezdtek új dolgok érdekelni. Például, hogy hogyan lehetne otthon egészségesebb élelmiszereket készíteni. Felfedeztem, hogy a környezetemben mennyi helyi kistermelő készít egészséges, finom, jó minőségű terméket, ráadásul sokan házhoz is szállítják. Megtanultam, hogy vásárolni otthonról is lehet, a legtöbb bevásárlást úgy intézem, hogy tőlük rendelek. Alig értem magam, amikor visszagondolok, mennyire bántott, hogy az idei húsvét előtt egy tisztességes, ünnepi bevásárlásra sem mehetek el. A karantént idős édesanyám érdekében nagyon komolyan vettem, így aztán maradt a rendeléses nagybevásárlás. És így is szép volt az ünnep, így is öröm volt együtt lenni a családommal, és így is élveztük a húsvét minden pillanatát. A karantén sok mindenre megtanított. Arra is, hogy érdemes lelassítani a mindennapjainkat. Évek hosszú sora telt el úgy, hogy csakis a munka, a feladatok megoldása jelentette a teljesítményt, ez adott megnyugvást. A divatosnak számító „énidőt” is szűkre szabtam, és a szeretteimmel töltött órákat is.

Most viszont újra megtanultam értékelni az olyan együtt töltött pillanatokat, amikor semmi különös nem történik, mégis jó együtt. Csak úgy.

Nem értem el nagy eredményeket, nem fejlesztettem ki szuperképességeket, viszont a személyiségem olyan oldalait fedeztem fel, amiről nem gondoltam, hogy meg van bennem.

Fájdalmas, nehéz, de mégis sok apró örömmel átszőtt napok voltak ezek. Most már azt tudom mondani, hogy köszönöm, hálás vagyok. A koronavírus nem csak elvett, hozzá is tett valamit az életünkhöz. 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat