Jó irány a Kodolányin

Cikk dátuma 2014. december. 16. | Mozaik
Jó irány a Kodolányin

Kelemen Anna

Rádióznak, klipet gyártanak, zenekart menedzselnek, hírportált indítanak

/A szerző a Kodolányi János Főiskola egykori hallgatója/

Ha régebben megkérdezték tőlem, milyen szakon végeztem, még belebonyolódtam vitákba, de mostanság már nincs kedvem. Kommunikáció. Hat szótag, hamar túl vagyok rajta, máris kezdődhet a szokásos menet. Van, aki nem tudja véka alá rejteni a mélységes szánalmat, amit a hat szótag hallatán érez, és van, aki megkérdezi, hogy valami normális iskolát nem akarok-e elvégezni. Én csak annyit tudok, hogy amikor felvételiztem, újságíró akartam lenni.

Tudom, hogy az óvodai közbeszédben most sincs, és tíz év múlva sem lesz benne a kommunikáció szak. Az ötévesek most és tíz év múlva is tűzoltók, űrhajósok és Pandorák akarnak lenni, vagy legalábbis bárki, aki az éppen futó valóságshow-ban szerepel, nem pedig kommunikátorok – ez a szó áll a diplomámban. Azt nem tudom, hogy ez sajnálatos tünete-e a kornak, mindenesetre így van: bizonyos helyeken egy kommunikáció szakosnak kevesebb esélye van érvényesülni, mint a valóságshow-k szereplőinek. Az világos, hogy tehetségtelen embert nem engednek képernyőre, de a képlet erősen sarkítva azért úgy néz ki: ha jó vagy, inkább menj a villába, előbb lesz műsorod, mintha tanulnál.

Az a nagy és álnaiv kérdés, hogy mi a helyzet a képzés területén. OKJ-s újságíróképzésektől kommunikáció szakokon át a Színművészeti Egyetem televíziós szakáig nagy a választék. Most, hogy a finanszírozás teljes átalakítása miatt kommunikáció szakon szinte mindenhol tetemes összeget kell fizetnie a diákoknak, vagyis a diákok szüleinek, a felsőoktatási intézményeknek igencsak fel kell kötniük a gatyájukat. Ha ez a változás most azt az utat jelöli ki, amin azok lépkednek, akik nem időt húznak, nem celebek akarnak lenni és a többi, hanem meg akarják tanulni a szakmát, akkor tulajdonképpen nagyszerű a helyzet. Nem kell akadémiai tagnak lenni ahhoz, hogy belássuk: agyvelőn, tehetségen, szorgalmon, közlési vágyon meg még egy sor jól hangzó adottságon és tulajdonságon kívül semmi egyébre nincs szükség ahhoz, hogy valaki újságíró lehessen, mint gyakorlatra és kapcsolatrendszerre. Ha feltétlenül szakirányú képzésre vágyik a gyerek, akkor ez iskolai dimenzióban annyit jelent: újságíróként dolgozó szakemberektől kell többek között hírírást, tudósítást, interjúzást és, mondjuk, beszédtechnikát tanulnia. Többet lehet, kevesebbet nem, ez a minimum.

Sajnálom, hogy nem most járok a Kodolányira, mert kirajzolódik valami, ami egészen ígéretes. Nyilván rajtam és a lelkesebb családtagjaimon kívül kevés embert érdekel a személyes történetem, de sajnos elkerülhetetlen, hogy érintsem. A Kodolányin voltak nagyon jó tanáraim, adódtak jó lehetőségek, az iskolai falain belül azonban nem igazán létezett gyakorlat. Akkortájt szűnt meg a Vörösmarty Rádió a fehérvári képzési helyen, ahonnan fennállásának tizenhét éve alatt sok újságíró került ki és dolgozik most is az RTL Klubnál, a Kossuth Rádiónál vagy éppen a TV2-nél.

Az elmúlt egy évben viszont a főiskola újragondolta magát, stúdiókat épített a budapesti képzési helyen, így a hallgatók már az első félévben megismerkedhetnek a mikrofon és a kamera intézményével, ami nem hátrány ezen a pályán. Rádióznak, klipet gyártanak, zenekart menedzselnek, hírportált indítanak. A kommunikáció hat szótagját nem célom és nem mellesleg nem is tisztem megvédeni, de úgy gondolom, ez jó irány lehet.

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat