Jó ajánlólevél a kodolányis diploma

Cikk dátuma 2016. június. 27. | Mozaik
Jó ajánlólevél a kodolányis diploma

"Ha mersz kérdezni, én merek válaszolni"

„Tudod, én mindig is újságíró akartam lenni, és hogy ezt az álmomat mozgássérültként megvalósíthattam,  mindig erőt ad”. Zana Anita mondta ezt nekem egyszer, s azóta is gyakran gondolok erre a mondatra. Oly természetesnek tűnik legtöbbünknek, hogy rohanunk a munkába, felszállunk a villamosra, felszaladunk a lépcsőn, interjút készítünk vagy hát ki-ki teljesíti a napi penzumot választott pályáján. Élnek körülöttünk azonban olyan emberek, akiknek naponta meg kell küzdeniük a rájuk rótt akadályoztatásokkal és az előítéletekkel, természetesnek kell venniük, hogy számukra nehezebben gördül a mindennapok szekere. Sokat tanulhatunk tőlük, például azt is, hogy érdemes megállni időnként a nagy rohanásban. Különben észrevétlen suhannak az évek, maradnak el a barátok, válnak tartalmatlanná a naponta hallott mondatok. Szép számban akadnak körülöttem olyan emberek, akik, ha megkérdezik, hogy vagyok, valóban kíváncsiak a válaszra. Anita ilyen. Ezen felül pedig kiváló médiamunkás, sikeres ember, jó volt vele beszélgetni.

 

Mit csinálsz mostanában, milyen fontos feladataid vannak a munkádban, ami a végzettségednek megfelelően a média világához köt.

Egy nemrég indult sportos hírportál a http://www.mindenamisport.com/  szerkesztője és újságírója vagyok jelenleg. Külön öröm számomra, mozgássérült újságíróként, hogy van külön rovata a Paralimpiának és Speciális Olimpiának is a portálunkon.  Interjúkat, cikkeket írok folyamatosan. emellett a Magyar Speciális Olimpia Szövetség megbízásából most fejezetem be egy riportsorozatot értelmi sérült sportoló  gyerekekről és  családjaikról. Ezek az anyagok, illetve ezek mutációi http://www.lokal.hu/ a http://baratno.com/ és az MSOSZ saját kiadványiban és felületén jelennek meg. A közemúltban részt vettem a „Neked  munka ,  nekem álom”   projektben is   ( https://www.facebook.com/nekedmunkanekemalom/?fref=ts), amelynek célja a figyelemfelkeltés, hogy a fogyatékossággal élő emberek is képesek  hasznos, értékteremtő munkát végezni.  Én magam egy  napig az M4Sport sportriportere lehettem, Mohay Bencével, a Hársfa Egyesülettel  forgattunk egy  riportot, ahol ép és fogyatékossággal élő  emberek együtt sportolnak.  Arra is lehetőséget kaptam, hogy   az M1 esti  Híradójában is felolvastam egy sporthírt élő adásban.  Úgy érzem, tartalmas napot tölhettem az   MTVA- ban, szolgálva egy jó és fontos ügyet. Találkoztam két kodolányis évfolyamtársammal is, aik ott dolgoznak. Nagyon megörültünk egymásnak Papp Robival és Oganova Eranyakkal.  

Ma már jó magad is foglalkozol gyakornokokkal. Hol teszed ezt, milyen kihívásokkal jár, eszedbe jutnak-e azok az esztendők, amikor Te voltál kezdő? 

Korábban is voltak már gyakornokaim, ost egy tizenhét éves mozgássérült lány, Csutak - Hoffmann Kinga útját próbálom egyengetni, segíteni; portálunkon blogot ír „Kinga kalandjai” címmel. Egyik írása a http://www.mindenamisport.com/hirek/a-barlang-fenye-kinga-kalandjai?default_nyelv=1  a  http://www.tobblettel.hu/   pályázaton  harmadik  helyezést ért el. Büszke vagyok Kingára. Ez (is) talán azt mutatja, hogy jó úton haladunk vele, bár önmagában a díjak, a napi munkában nem jelenteken semmit, ám az  önéletrajzban jól mutatnak.

Nekem is több ember segített a pályám elején, ilyen volt Ballai Attila vagy    még korábban az FTC króinkása Nagy Béla, Isten nyugosztalja. Ballai Attilánál  a Magyar Nemezt sportrovatánál fél évet voltunk gyakornokok egy kodolányis évfolyamtársammal, Radványi Benedekkel,  aki később https://www.facebook.com/olimpia1984/?fref=ts  könyv szerzője lett.  Itt tanultuk meg tulajdonképpen, hogy egy napilap, hogyan születik meg nap mint nap újra. Mindenféle   műfajban kipróbálhattuk magunkat. Hírt mindennap írtunk, szerkesztettünk (rövideztettünk). A hír írása, úgy gondolom, alap dolog, és ezt mindennapossá tenném az  újságíró gyakornokoknál.

Hogyan tudsz sikeres lenni a pályán - merthogy folyamatosan vannak sikereid - mi a hajtóerő, mennyire számít mindebben a korrektség, szakmaiság, és még milyen körülmények segítenek hozzá az eredményes tevékenységhez?

Szeretem az újságírást, szeretem a munkám. Legjobban interjút készíteni szeretek. Rengeteget olvasok, alaposan felkészülök egy–egy interjúra vagy eseményre, egy cikk megírása előtt körbejárom a témát, amennyire csak lehet.. Emellett megújulás, az innováció is nagyon fontos. Most arra készülök, hogy hanganyagokat is tudjak  készíteni   webes felületre, amelyeket én is vágok meg. De egy videó –sorozat is szerepel a terveim között.

Az elmúlt években több díjat kaptam, de ezek, ahogyan már mondtam, maximum az önéletrajzomban, meg a talán a vitrinben mutatnak jól,  nem hiszem, hogy a díjaimtól írok jobb cikket.  Természetesen ez  nem azt jelenti , hogy nem lennék büszke ezekre a díjakra , de ettől a napi munkám során  nem  lesz könnyebb, hiszen az éppen aktuális interjúalanyomat, vagy az  aktuális híreket „nem érdekli” , hogy milyen elismerésekben részesültem eddig.

Azt mondják, megfelelő határozottság nélkül nem boldogul az újságíró. Nálad mi a helyzet ezzel?

Ehhez a  szakmához, hivatáshoz valóban kell  határozottság, ez idővel  kialakul. De, amit fontosabbnak tartok a határozottságnál, az ötlet , az új  dolgok kitalálása. Emellett, pedig az is lényeges, hogy az ötleteid megvalósításához találj megfelelő segítséget, támogatást. Hiszen hiába van jó ötleted, ha nem lehet megvalósítani, mert nem olyanok a körülmények, a  feltételek. Na, ehhez kell megfelelő határozottság. A munkatársaim szerint egyébként határozott vagyok, és úgy gondolom, igazuk van.

Hogyan látod a hazai médiában a fogyatékos kollégák szerepét, jelenlétét, elfogadottságát? 

Szerencsére már vagyunk egy páran, és  remélem, hogy elfogadottságunk is egyre nő. Talán  kiemelném, Puha Andreát,  aki szintén  a   Kodolányin végzett, és remekül ír, mind a saját fogyatékosságáról , mind más témákról. (http://www.vous.hu/hir/20160620-puha-andi-vous-interju ) Egyébként úgy gondolom, nem kell  különösebb jelentőséget tulajdonítani annak, hogy én mozgássérült vagyok, mert ez „csak” egy olyan állapot ,  amelyen nem tudok változtatni; én  elsősorban újságírónak tartom magam,  aki mellesleg  mozgássérült.      

Vannak-e javaslataid, ötleteid, amelyek egyrészt erősítik a fogyatékkal élő médiamunkások esélyegyenlőségét, másrészt a hasonló sorsú médiafogyasztókét?

Jó volna, ha az újságírók, a médiamunkások mernének  kérdezni a  fogyatékosságról , és nem úgy kezdenének , egy   interjút , „hogy jaj , hogy is kérdezzem” , hogy meg ne sértsem a   mozgássérült  lányt vagy az  autista gyerek anyukáját.  Az újságíró dolga, hogy bátran kérdezzen, a megkérdezettnek pedig az, hogy válaszoljon. Teljesen mindegy mindkét esetben, hogy mozgássérült vagy ép emberről van szó. A fogyatékossággal élő embereknek is válaszolni  kell a kérdésre, de persze csak arra,  amire akar,  s úgy ahogyan ő jónak látja. Hidd el, időnként  humor  , némi önirónia is kell  mindehhez. A nyitottság nagyon fontos, folyamatosan tapasztalom, ha megismernek már nem „félnek” attól , hogy   mozgássérült vagyok. Ha mersz kérdezni, én merek válaszolni.

A kodolányis diploma mekkora útravalót jelentett a pályád alakulásában? Mit vittél innen magaddal, amikor 2009-ben megkaptad a diplomádat?

Sokat jelentett,  és még ma is sokat jelent. Rengetegen  szereztünk itt diplomát az elmúlt évek alatt, összetartunk, segítünk egymásnak mi kodolányisok, bármerre is járjunk a média világában.

Emellett a Kodolányis diploma jó ajánlólevél is. Itt, a Kodolányin sokat tanultam a  tévézésről és a rádiózásról még pluszban. Több egykori tanárommal remek a kapcsolatom  ma is, és bátran   fordulhatok hozzájuk; néha csak egy kis beszélgetésre, egy  kávéra futunk össze valahol.      

Virágh Ildikó      

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat