Lőrinczné Bencze Edit: Horvátország a függetlenség kikiáltásától az uniós csatlakozásig /Aposztróf Kiadó, Budapest, 2015. 412. p./
A modern Horvát Köztársaság 1991. június 25-én kiáltotta ki függetlenségét. Az első időszakban véres polgárháború által sújtott állam mára ismét Magyarország egyik legfontosabb és legstabilabb partnerévé vált. Történelmünk során számtalan közös kapcsolódási pont jött létre, megelőzve a Szent László uralkodására visszanyúló perszonális uniót. A két nemzet közötti tudományos, kulturális és gazdasági kapcsolatok mindkét ország számára komoly eredményeket és egészen a 19. századi nacionalizmus felébredéséig stabil, baráti viszonyt biztosítottak. Kiemelkedik e téren Zrínyi Miklós személyisége: a hazáért életét adó hős halálának 450. évfordulóján idén közösen állít emléket a horvát és a magyar nemzet. A szigetvári hős, a költő és hadvezér ugyanis nem csak a magyar történeti tudat számára jelentős vonatkoztatási pont, de a horvát hagyomány és nemzetépítés szempontjából is megkerülhetetlen nagyság, aki Nikola Šubić Zrinski néven vált a horvát kánon alappillérévé. Mellette még számos közös uralkodó és történelmi esemény kapcsolja össze a két nemzetet, míg a legújabb kor kapcsán a modern horvát állam nemzetközi elismertetésében és a polgárháború alatti (bár hivatalosan soha meg nem erősített) támogatásában is kiemelkedő szerepet vállalt Magyarország.
A politikához hasonlóan a modern tudományosság is mindig kiemelt figyelmet fordított déli szomszédunk nemzetfejlődésének vizsgálatára, a térség geopolitikai adottságainak, valamint a horvát gazdaság regionális fejlődésének elemzésére. E több mint évszázados sorba illeszthető Lőrinczné dr. Bencze Edit most megjelent nagymonográfiája.A szerző immár másfél évtizede foglalkozik déli szomszédunk interdiszciplináris, elsősorban a nemzetközi kapcsolatok, a történelemtudomány, a regionális tudományok, a geopolitika és a politológia eszköztárát felvonultató, beható elemzésével. Ennek összegzése a megjelent kötet.
A monográfia egyes fejezeteiben a szerző kitér Horvátország politikai, társadalmi, népességi, etnikai viszonyaira. Vissza-visszatekintve korábbi korszakokra a modern államiság létrejöttétől mutatja be a gazdasági életben bekövetkező változásokat, elemzi az ország területi viszonyait, bel- és külpolitikáját, különös tekintettel az Európai Unióval és a szomszédos államokkal – így Magyarországgal is – kialakított kapcsolatokra.A kronologikus felépítés mellett átgondolt és egy-egy részdiszciplínát vizsgáló tematikus egységek rajzolják ki a kötet főbb kérdéseit.
Ezek között kiemelt helyet foglal el a horvát államiság rövid történetének felvázolása, a magyar koronához fűződő történelmi viszony elemzése, a nemzeti eszme fejlődésének bemutatása, a belső feszültségektől terhelt Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és a második világháború időszaka. Értékes összefoglalást kapunk a jugoszláv alkotmányos fejlődés és politika tárgykörében, majd az önálló horvát államiság létrejöttének sajátosságait, a kíméletlen harcokat és azok következményeit ismerheti meg az olvasó.A politikatudomány szempontjait szem előtt tartva elemzi a munka Horvátország politikai rendszerét, a pártstruktúrák alakulását, a horvát többpártrendszer jellemzőit, egyéni karaktervonásait és a plurális demokrácia keretét adó államszerkezet legfőbb alkotóelemeit is.
A geopolitikai adottságok feltérképezése során a demográfiai viszonyok alakulását Lőrinczné Bencze Edit történeti fejlődésbe ágyazza: az 1857-es első horvátországi felméréstől kezdődően keresi a 15 alkalommal felvett adatsorok tanulságait, a népességcsökkenés okait, majd a nemzetiségi és vallási viszonyok alakulását. Hasonlóan szolid forrásbázisra, komoly kimutatásokra támaszkodva vázolja fel az önálló horvát piacgazdaság adottságait: a második világháború utáni szocialista iparosítás, a kohászat, a hajógyártás és gépipar fejlesztései, később a fogyasztási cikkek, a feldolgozóipar, valamint az idegenforgalmi infrastrukturális beruházások elősegítették a horvát gazdaság fejlődését, ugyanakkor jelentős regionális gazdasági különbségek kialakulásához vezettek, melyek – a szerző elemzése szerint – a mai független állam elé is megoldhatatlan problémaként tornyosulnak.
A kötet közepén foglal helyet a regionális tudományokhoz kapcsolódó, majdhogynem a munka egésze szempontjából is leghosszabb fejezet: a szerző pontos fogalmi definíciók kidolgozásával és meglévő fogalmak alkalmazásával (a Mediterráneum, a Balkán régió, a Nyugat-Balkán szubrégió analízisével) helyezi el Horvátországot az európai térlehatárolás rendszerében. Majd ezt követően ismét a kronológikus módszertannak megfelelően előbb a jugoszláv állam keretei között írja le Horvátország regionális változásait, majd az uniós regionális politikának megfelelően elemzés alá vonja a tervezési statisztikai régiók kialakításának nehézségeit, a Strukturális Alapokból való részesedés maximalizálásának törekvéseit.
E fejezethez illeszkedve mutatja be a szerző a horvát külpolitika alakulását a délszláv háborúktól egészen az uniós tagság elnyeréséig. Az euroatlanti integráció értő és mély bemutatása, a csatlakozási tárgyalások nehézségeinek és buktatóinak részletes elemzése, a magyar elnökség, illetve a spanyol-belga-magyar trió szerepének kiemelése mellett a fejezet részletesen kitér Horvátország bilaterális kapcsolataira is. A fejezet felépítése ismételten a szerző alaposságának ékes bizonyítéka:e bilaterális kapcsolatokon túl külön hangsúlyos szerepet kapnak a Horvátországban élő magyarok is, mely során az elemzés kimutatja: az ország leghátrányosabb térsége éppen Szlavónia és a Drávaszög, ahol a horvátországi magyar kisebbség zöme él. Ugyanakkor a Horvát Köztársaság Alkotmánya autochton kisebbségnek, vagyis a horvát nemzet mellett államalkotó tényezőként ismeri el a magyarságot. Ez egyben elősegíti a két ország pozitív kapcsolatát is.
Mindezek alapján kijelenthető: Lőrinczné Bencze Edit kötete nemcsak a tudományos közvélemény, de az érdeklődő laikus közösség számára is érthető, könnyen befogadható olvasmányt kínál. A kötet felépítése átgondolt, a szerző törekvése a posztmodern történetírás néha túlzó, üres nyelvi formuláinak elkerülésére dicséretes. Ugyanakkor a munka sodró lendülete, a tudományos eszköztár igényessége és a nyelvi precizitás mind a szerző jó tollforgató képességének tanúbizonyságai.
Zachar Péter Krisztián
/A recenzió május 4-én hangzott el a Délkelet-Európa Alapítvány és Kutatóközpont, az International Relations Quaterly, az Institute for Cultural Relations Policy és a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara szervezésében megrendezett könyvbemutatón./
