Három évtizednyi pedagógus élet

Cikk dátuma 2016. május. 19. | Mozaik
Három évtizednyi pedagógus élet

Vizi Fruzsina - kommunikáció és médiatudomány szak, I. évf.

Kihívás az érdeklődő, fogékony gyerekek közt lenni

Gimnáziumi és főiskolai tanár is egyben Dr. Vizi László Tamásné, aki Székesfehérváron a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola igazgatója, a Kodolányi János Főiskolán pedig címzetes docens. Több, mint harmincéves pedagógusi pályája minden percét kihívásnak tartja, és szívesen beszél róla. Matematika szakosként azt is jól tudja, hogy tanított tárgya nem éppen a diákok kedvence, számomra pedig megdőlni látszik az elmélet, miszerint tantárgy alapján kedvelik a diákok a tanárt. A középiskolában eltöltött délelőttön magam is tapasztalhattam, hogy az igazgatónő nagyon is kedvelt a diákok körében.

A pályára kerülés motivációjával indítottuk a beszélgetést.

Mióta van a pályán és miért választotta a pedagógus szakmát?

Az idei már a harmincegyedik tanévem, s azt hiszem leginkább az előttem felállított és meghatározó példák adták a motivációt.  Mindig vonzott a tanítás, a gyerekekkel való foglalkozás öröme, a fiatalok izgalmas világához való tartozás, de legerősebben az elsős tanító nénim kedves emléke és a gimnáziumi osztályfőnököm szakmai tudása, embersége hatott rám a pályaválasztásomkor. Számomra ők egész életemben meghatározó személyiségek voltak, akikre mindig szeretettel, hálával és tisztelettel gondolok, akiknek a példáját követni szerettem volna. Az átadott tudással, bölcsességgel, a másik ember iránti tisztelet kifejezésével, a szépre és a jóra való érzékenység igényével gazdagabbá tették formálódó személyiségünket, emberi tartásukkal, szeretetükkel kijelölték számunkra a követendő ösvényeket.

Az egyértelmű számomra, hogy a tanári pálya választásában az önt tanító pedagógusok személyisége fontos tényező.  Arról mi a véleménye, hogy szakmája vagy hivatása van a pedagógusoknak?

Tanár az, aki a tananyagot tanítja meg, de az, aki ezen túl még más értéket is tud közvetíteni tanítványai számára, az pedagógus. Aki személyiségéből át tud adni egy kis darabot, és ezt kötelességének is tekinti, annak nem szakmája, hanem hivatása van. A pedagógus tevékenysége olyan érzékeny terület, amit csak szívvel - lélekkel lehet jól csinálni.

Mikor érezheti magát egy pedagógus sikeresnek?

A sikerélmény fontos, hiszen enélkül a mindennapok sivárak, egyformák, nem adnak kellő lendületet a folytatáshoz. Sikerek nélkül nem tudjuk élményszerűvé tenni tanítványaink számára az együtt töltött időt, pedig ez feltétlenül szükséges ebben a felgyorsult, elanyagiasodott világban, ami az iskola falait is feszegeti. Annak idején, amikor a tanárképző főiskolát elkezdtem, feltettem magamnak a kérdést: vajon mikor fogom azt érezni, hogy jó, amit csinálok, hogy sikeresnek mondhatom magam. Arra a következtetésre jutottam, hogy az természetes, hogy a szakomat, a matematikát a maga egzaktságával hibátlanul kell tanítani, de az igazi visszaigazolás számomra mindenképp az lesz majd, hogy ha a saját tanítványaim közül csak egy diák is olyan meghatározó példának tekint engem, mint amilyennek tekintem én az elődeimet. Akkor nem volt hiába való az addigi munkám. Nagy örömömre igen korán bekövetkezett ez az élmény, és megsokszorozódott azóta. Ma sem választanék máshogy.

A harmincegy év hosszú idő. Mi a tapasztalata, régebben, vagy most van könnyebb dolga a pedagógusnak?

Minden korszaknak megvannak a szépségei és nehézségei. Mindig kihívás az érdeklődő, fogékony és roppant kritikus gyerekek közt lenni. A szakmai tudás elengedhetetlen követelmény a társadalmi változásoktól függetlenül. A könyv alapú tudás és a digitális világ adta információdömping természetesen más és más típusú felkészülést igényel a tanártól, amivel lépést kell tartani még akkor is, ha az én korosztályom jóindulattal is a digitális bevándorlók népes csoportját alkotják. De ez felveti annak az igényét is, még ha régi módinak is hat, hogy a netező gyerekek számára megmutassuk a könyvek adta információszerzés örömét. Azt, hogy milyen jó az olvasólámpa fényénél a nyomtatott könyv illatát érezve olvasgatni, képeket nézegetni. Az internet tágra nyitotta a világot, ebben is tájékozódni kell, és megmutatni azt, hogy kritikus elemzés után szabad csak befogadni a mérhetetlen mennyiségű ismeretet. Egy olyan tanárnak, aki partnerként tekinti a diákjait, ismernie kell a net-trendeket, a világ híreit.

A pedagógusnak nem csak a tananyag leadása a feladata, de mi az, amit még át kell tudnia adni a diákoknak?

Javítanom kell a kérdést. Nagy baj, ha valaki leadja csupán az anyagot, és nem megtanítja azt, illetve ismeretet ad át. E mellett a másik nagy feladata a nevelés. Bizony nagyon sokrétű tevékenységről van szó ennek említésekor. A Nemzeti Alaptanterv sok területet jelöl ki nevelő munkánk színteréül. De ez még csak kis szelete annak az elvárásnak, normarendszernek, amit egy tanítványai iránt felelősséget érző pedagógusnak tennie kell a nevelés, a formálás, az értékközvetítés terén. Sok feladatot vállalunk át a családtól, mert az egzisztenciális kérdéseket ismerve kevés időt töltenek együtt a gyerekek szüleikkel, eléggé izolált módon szerveződnek a családok. Időzavar, türelmetlenség, fáradtság, az érdeklődés hiánya mind hátravetik azt, hogy megfelelő neveltségi szinttel, a minden napi élet praktikáit megtanulva érkezzenek a gyerekek az iskolába. Az iskola, a pedagógus feladata ezek hiányának felszámolása. Éppen ezért nagy a felelősségünk, amit csak odaadó munkával lehet jól teljesíteni.

Említette a nevelést, formálást, azonban ez a korosztály igen nehezen fogható meg. Milyen praktikák vannak, amikkel tanárként be lehet kerülni a bizalmi körükbe?

Érdekes és nehéz korosztály, amivel mi dolgozunk. Már mindenről van véleményük, komoly öntudattal, kritikai érzékkel rendelkeznek azok a fiatalok, akik hozzánk járnak. Mindenekelőtt a szakmai tudással lehet a tiszteletet kivívni náluk. De nagyon fontos a személyes példamutatás is számukra. Szeretik, ha sokat beszélgetünk velük, ha közvetlen hangot ütünk meg. Érzékelniük kell a rájuk figyelést, az együttérzést, az empátiát. Sokszor több élményükről, kudarcukról, sikerükről tudunk mi tanárok az iskolában, mint a szülők otthon. Érezniük kell a szeretetünket, tiszteletünket. Ha ezt biztosítani tudjuk számukra, bizalmukba fogadnak.

Főiskolán is tanít, mi a véleménye, melyik korosztállyal lehet könnyebben dolgozni?

Más világ a kettő. Itt az iskolában a felnőtté válásnak lehetünk tanúi, a főiskolán a felnőtté vált fiatalokkal találkozom. Itt a döntések előtt álló és azokat meghozni kívánó diákokat segítjük, ott már magukért felelősséget vállaló, önálló ifjú felnőttek vesznek körül, akik a döntéseik következményének, elemzésének támogatását várják tőlem. Mindkét feladat szép, és nagy kihívás ebben a változó társadalmi környezetben.

Mit gondol arról, hogy a főiskolán a tanárnak már csak az anyagot kell leadni, vagy ott is meg kell jelennie a nevelésnek?

A főiskolán is még mindig a tanítást várják el a tanártól. Ha lehet sokkal célirányosabban, mindenképp magas színvonalon, korszerű, naprakész ismeretekkel. Itt a figyelem felkeltése a feladat ahhoz, hogy inspirációt kapjanak a kutakodáshoz. Ez egy más típusú tanárszemélyiséget is követel; a mentor típust. Meg kell tanulnia mindenkinek, aki meg akar felelni az elvárásnak. Csak halkan mondjuk ki, de az ifjú felnőtteket is neveljük, csiszolgatjuk. Nagyon tapintatosan, diszkréten szabad csak megtenni. 

Volt már olyan élménye, hogy a gimnáziumban tanított diák a következő évben a főiskola padjából köszönt vissza ismerős arcként?

Igen, nem is egyszer. Nagyon jó élmény! Mi már ismerjük egymást, és ha jó emlékei voltak rólam, sokkal gyorsabban meg tudom nyerni a hallgatótársait is a hatékony közös munkához.

Sőt volt már arra példa is, hogy olyan apró részleteket is elmesélt a régi emlékekből a diákom, hogy a csoport onnan akarta folytatni, ahol annak idején azzal a közösséggel abbahagytuk. Fantasztikus volt.

Előnynek érzi más tanárokkal szemben, hogy mind a két korosztályt ismeri testközelből?

Szerencsés vagyok valóban, hogy egy folyamatot egészen hosszú ideig figyelhetek. Hiszen az igazi személyiség kiteljesedés ebben a hosszú időszakban következik be. Szerencsés az is, hogy én így tudom, hogy honnan hová lehet eljuttatni a fiatalokat, mit hoznak magukkal, mire lehet építeni, miből lehet formálni. Nagy előny. Azt hiszem, a konfliktus mentes elfogadásomnak, a minden napi sikerélményeimnek is ez a tapasztalat adja az alapját.

Mit üzen a jövő pedagógusainak?

Először is gratulálok nekik, mert jól választottak. Csodálatos életük lesz, ha hivatásukat elégedettséggel, lelkesedéssel, szeretettel végzik. Minden nap éri öröm ezen a pályán az embert, csak meg kell találnia, érzékenynek kell lennie rá. Az apró örömök - amikre mások talán fel sem figyelnek - a legkedvesebbek, legemlékezetesebbek. Gyakran felvillan egy-egy tanítványom nevetése, vicces grimasza, visszhangzik a fülemben egy-egy jópofa mondat, és mindig újra el tudok mosolyodni rajtuk. Ma a gyerekek többet vannak már az iskolában, több időt töltenek el a tanáraikkal, mint a szüleikkel, így nagyon sok közös emlékünk van velük.  Az elmúlt három hétben öt és tíz éves érettségi találkozókra és a most érettségi előtt álló hat évfolyamos osztályom szalagavatójára került sor. Ezek a kedves programok újra rádöbbentettek, hogy szerencsés vagyok, mert rengeteg szép pillanat tette teljessé életemet, pályámat, ahol érezhettem a régi és jelenlegi diákjaim megbecsülését. Ezt az érzést kívánom azoknak a fiataloknak, akik most indulnak a pedagógusi pályán.

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat