Friss diplomával, pályakezdőként

Cikk dátuma 2015. július. 22. | Mozaik
Friss diplomával, pályakezdőként

Nem szabad elhinni a sok negatív, lehúzó hírt, kommentet

Mára természetessé vált, hogy a fiatalok többsége nem egy, hanem több diplomát tervez, az élethosszig tartó tanulás igénye hazánkban is kezd „meggyökeresedni”. Az alapszak befejezését követően jön a mesterszak, majd számos, egyéb szakirányú képzés, hogy a gyorsan változó munkaerőpiaci elvárások ne okozzanak meglepetéseket. A fiatalok mindenesetre elszántak, lelkesek, szorgalmasak, legalábbis én ezt tapasztaltam a Kodolányi János Főiskola július eleji diplomaátadóján.

Itt találkoztam Bíró Orsolya Rékával, aki testvéreivel és szüleivel érkezett az ünnepségre. 

 

Miskolcon érettségiztél a Zrínyi Ilona Gimnáziumban, a középiskolai éveidben orvosnak készültél.  Milyen motivációid voltak a pályaválasztást illetően, és mi befolyásolta a későbbi döntésedet?

Biológia tagozatos voltam, s valóban orvosi pályára készültem, felmerült konkrétan az is, hogy fogorvos leszek. Idővel azonban rájöttem, nem nekem való ez a pálya, lelkileg nagyon megterhelő, nem bírtam volna. Viszont nagyon jó angoltanárom volt a gimnáziumban, különórákra is jártam (jó sokra), ekkor szerettem meg az angolt. Az érettségi idején még nem tudtam, mi is akarok lenni, abban viszont biztos voltam, hogy egyetemre akarok menni. Mivel megszerettem az angolt, s tudva, hogy nyelvekre úgyis mindig szükség van, jelentkeztem a Debreceni Egyetemre, anglisztika szakra. Úgy gondoltam, fordító leszek, vagy majd út közben kitalálom, hogy merre tovább. Lényeg, hogy bent legyek az egyetem, tanuljak, haladjak tovább.

A Kodolányi János Főiskolán angol társadalomtudományi- és gazdasági szakfordító szakon végeztél ebben a tanévben. Párhuzamosan pedig más tanulmányokat is folytatsz.

Igen, kodolányis voltam, örülök, hogy megtaláltam ezt a képzést. Emellett az ELTE-n vagyok végzős, ott egy szakdolgozatnyira vagyok a diplomától. Remélhetőleg most ősszel be is tudom fejezni és télen államvizsgázhatok, bár a munka mellett nem tudom, hogyan fogom tudni befejezni. Nem akarom sokáig húzni, jobb minél előbb túl lenni rajta. A Bsc-t Debrecenben végeztem anglisztika szakon finn specializációval, aztán Msc-re átjöttem az ELTE-re finnugrisztika szakra. Váltani akartam, mert úgy gondoltam, itt Budapesten több lehetőség lesz majd az angollal, finnel elhelyezkedni, mintha Debrecenben maradnék.

Három testvéred van, valamennyien sikeresek vagytok; mennyire volt elvárás a szülők részéről a "teljesítmény"? Te például egyszerre több felsőoktatási intézményben is igyekeztél, igyekszel helytállni.

Komoly elvárás volt velünk szemben, hogy legalább egy diplomát szerezzünk meg. Utána majd jön a többi, úgyis egész életünkben tanulunk, később úgyis látni fogjuk, hogy mire van még szükségünk,  mi érdekel minket. Egyébként motivált minket a szülők, nagyszülők jó példája is, nagyszüleim is diplomások- tanárok, orvosok - voltak, édesanyám fogorvos, édesapám pedig gépészmérnökként végzett a Miskolci Egyetemen. A szüleim esetében elmondható, hogy az élethosszig tartó tanulás jegyében mindketten folyamatosan tanulnak, továbbképzésekre járnak, újabb és újabb tanfolyamokat, kiegészítő képzéseket végeztek el a szakmájukhoz.

Teljesíthetetlen elvárásokkal sosem állítottak minket szembe, és ha segítségre volt szükségünk, mert például nem úgy haladtunk, ahogyan szerettünk volna, akkor tudtunk róla beszélni, közösen megkerestük a megoldást. 

Most ahányan vagyunk, annyi felé vagyunk a világban: a bátyám Debrecenben egyetemista, most fog végezni, a húgom Dániában tanul, már lassan egy éve kint van. Szépen halad, az egyetem mellett dolgozik, már önfenntartó. Négyünk közül a legkisebb, az öcsém pedig Miskolcon most fejezte be az első évet az egyetemen. A HÖK-ben dolgozik, rendszeresen részt vesz az egyetemi életben, a miskolci bányászok hagyományőrző rendezvényein.

Milyen megfontolások alapján választottad a tanulmányaid helyszínét és a szakokat?  Milyen volt kodolányisnak lenni?

Én azt reméltem, hogy fordítói, vagy ahhoz közeli tudással, készséggel fogom befejezni a Bsc-t. Az egyetem felénél láttam, hogy ez sajnos nem így van, így további lehetőségek után néztem. Több egyetem, főiskola képzéseit megnéztem. Az volt a lényeg, hogy hétvégi és lehetőleg egy-másfél éves legyen a képzés, mert ezzel párhuzamosan az ELTE-n voltam nappali tagozatos MSc hallgató. Olyat kerestem, amit emellett meg tudok csinálni, Pesten van, viszonylag jó árban (mert ez is fontos szempont), és esetleg még tolmácsképzésre is lehet menni. Így találtam meg a Kodolányi János Főiskolán az angol társadalomtudományi- és gazdasági szakfordító szakot. 

Jó tapasztalatokat, emlékeket viszek innen; a tanárok segítőkészek, felkészültek voltak, főleg gyakorlati óráink voltak. Nagyon jó, összetartó csoportunk volt, barátságok is születtek, sokakkal tartom a kapcsolatot. 

Említetted, hogy a munkát nem egyszerű összeegyeztetni a tanulással, s most az egyetemi tanulmányok mellett pályakezdő is vagy. Milyen munkahelyet találtál, hogyan kerültél oda?

Június elsején kezdtem dolgozni, nagyon élvezem, mostanra már nagyjából megszoktam ezt az új életritmust.Multinacionális, nagy cégnél dolgozom, a feladatok változatosak. 

Sales support munkakörben dolgozom: árkalkulációkat készítünk különböző projektekhez, mi végezzük az adminisztrációt, tartjuk a kapcsolatot az értékesítőkkel, partnerekkel. Érteni kell kicsit a pénzügyhöz, kicsit a joghoz (mit lehet és mit nem, kinek, melyik szervnek, beosztásnak mi a hatásköre, mikor kire van szükség), a projektmenedzsmenthez (a kezdetektől mi foglalkozunk az ügyekkel egészen a szerződés aláírásáig), szerződéseket ellenőrzünk és a cégen belül továbbítjuk a különböző részfeladatokat a megfelelő csoporthoz/személyhez. Nagyon fontos a multitasking, az idegennyelv-tudás (az ügyfeleink nagyon nagy százaléka külföldi), a hozzáállás. Eddig főleg az angolt kellett használnom (azt napi szinten), a finnt még annyira nem, ezzel még csak kisebb feladataim voltak. Októberben kezdtem el állást keresni, több helyet is megpályáztam, több álláskereső portálon fent voltam/vagyok, voltam HR-es előadáson, tanácsadásokon, voltam az állásbörzéken. 

Egy közvetítő cégen keresztül jutottam el ehhez az álláshoz, maga a kiválasztás több lépcsős volt. Jó volt, hogy fél évvel a végzés előtt elkezdtem nézelődni, mert maga a kiválasztás kicsit lassú, és nem minden jön be elsőre. Így nem kellett azon stresszelnem, hogy az egyetem befejezése után mikor, hogy helyezkedem el, pont addigra már volt munkahelyem. Jó tanácsként mondom az álláskeresőknek, hogy legyenek nyitottak, ez rengeteget segít.

Mennyire tervezel itt hosszútávra, van-e lehetőség például az előrejutásra?

Mivel még csak egy hónapja vagyok itt, még nem tudom pontosan, hogyan akarom folytatni. Nagy körvonalakban már kezd kirajzolódni egy út, amit szívesen végigjárnék, de konkrétat még nem tudok. Ahogy most látom a dolgokat: másfél-két évig ebben a pozícióban maradok, ennyi idő alatt mindent megtanulok, elsajátítok, ami ehhez a pozícióhoz kell, utána a cégen, talán a csoporton belül magasabb beosztást, vagy még más feladatokat szeretnék. Nagyon inspiráló, motiváló volt az új vezető karrierútját meghallgatni: én is szívesen dolgoznék itt a cégen belül, de külföldön egy ideig. 

Nagyon jó, hogy van fejlődési lehetőség, hogy új dolgokat lehet kipróbálni, rengeteg tréningen lehet részt venni. Itt tényleg fontosnak tartják a személyes fejlődést.

Szerinted milyen lehetőségeik vannak a mai fiataloknak a tanulást, a pályakezdést és a későbbi boldogulást illetően?

Nem szabad elhinni azt a sok negatív, lehúzó hírt, kommentet. Igen, nehezebb a helyzet, mint régebben, de nem lehetetlen megcsinálni. Legyen egy terv, mellette pedig b és c terv is. Ha az egyik nem sikerül, legyen "menekülési útvonal". Tervezni, készülni kell jó előre. Nem szabad mindent az utolsó pillanatra hagyni. És nem biztos, hogy az a helyes út, amit az átlag jár. Több stratégia létezik, több útvonal, rengeteg lehetőség, csak meg kell találni, nyitott szemmel járni, pozitívan, optimistán.

A későbbi boldogulást illetően is az előre gondolkodást részesítem előnyben, öngondoskodás, befektetés, több lábon állás, ezek mind fontos dolgok.

Sok fiatal külföldre megy szerencsét próbálni, te hogyan gondolkodsz erről? A tapasztalatgyűjtés, kapcsolatépítés és a nyelvtanulás szempontjából hasznos lehet.

Hosszú távon nem tudnék külföldön élni, bár egy-két évig szívesen dolgoznék külföldön, megtapasztalni azt is, világot látni. Nekem viszont kell az a tudat, hogy bármikor haza jöhetek, hogy itthon van helyem. Angolul felsőfokon beszélek, finnül középfokon, sokat számított, hogy Erasmus-szal fél évet voltam Finnországban; ezt megelőzően egy kéthetes nyári egyetemen ugyancsak Finnországban.

Nagyon élveztem, jó volt, érdekes volt látni, és kicsit részesének lenni egy más kultúrának, új dolgokat tanulni, kipróbálni, kicsit más szemmel látni a világot, új barátokat szerezni...

Visszagondolva kicsit bánom, hogy csak fél évre mentem ki, hasznosabb lett volna egy évre menni, de akkor még nem tudtam, hogyan bírnám a távollétet, hogyan viselném a mindennapokat. Most már tudom, hogy lehettem volna bátrabb is. Egyébként jó volt önismeret szempontjából is.

A tanulás, a munka mellett mit tartasz fontosnak az életben, körvonalazódik-e az életedben a család-gyerek téma?

Most inkább a munka, a karrier az első. Persze, majd szeretnék családot, gyerekeket is harminc éves korom előtt. Viszont nem akarok siettetni semmit, majd minden úgy alakul, ahogyan lennie kell. 

Szeretném megtalálni az egyensúlyt a munka és az otthon között, kiegyensúlyozott, boldog életet élni, még pár nyelvet megtanulni, utazni, közben pedig olyan munkám legyen, amit élvezek és amivel meg vagyok elégedve. Folyamatosan fejlődni, új dolgokat tanulni, kipróbálni, szerintem egészen jól alakul minden e tekintetben.

Most kezdtél a munkahelyeden, így lehetséges, hogy idén elmarad a nyaralás. Hogyan látod, "illik" most szabadságra menned?

Lenne lehetőségem nyaralni menni, de úgy döntöttem, a próbaidő alatt nem élek vele. Ez három hónapot jelent, szeptemberben jár majd le, akkor viszont megint rengeteg új feladat lesz, és az első túlórák a negyedévi zárás okán. Akkor senkinek sem adnak szabadságot.

Most a hétvégéket kell beosztani, hogy pihenésre és mindenre legyen elég idő, ezt kell a lehető legjobban kihasználni.

Októberben tervezek "nyaralni", szeretném meglátogatni a húgomat Dániában.

 

V.I.

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat