Előadóművész szak: Nagy Lili

Cikk dátuma 2016. április. 20. | Mozaik
Előadóművész szak: Nagy Lili

Talán tanítanék… és szeretnék egy koncertekkel teli naptárat

A Kodolányi János Főiskola egyik legnépszerűbb képzése az előadóművészet szak. Úgy fest, a művészetek világába igyekvő fiatalok elszántsága legalább akkora, mint a tehetségük, hiszen bátran nekivágnak a sokat igérő, ám bizonytalanságokkal tűzdelt útnak. Nagy Lili elsőéves előadóművész-hallgató jazzének szakon tanul Székesfehérváron. Az életvidám, gyönyörű lány nem csak istenáldotta tehetség, hanem igazi huszonegyedik századi fiatal, aki céltudatosan építi életét, művészi jövőjét.

Azt mondja, a Kodolányin különleges képzésben vehetnek részt, hiszen minden zenei műfajba belekóstolhatnak, a jazz, soul, pop, rock, blues és a klasszikus zene egyaránt jelen van. A tanárok nem erőltetik a hallgatókra a megszokott sémákat, hagyják kibontakozni a tehetséget.

A gyermekkortól indítunk Lilivel.

Mikor volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy előadóművész leszel?

Szerintem nem is tudnék pontos kort vagy időpontot megnevezni, mert ahogyan elkezdtem beszélni, elindult ez a folyamat. Anyukám millióegy dalt megtanított nekem, én pedig egyvégtében  énekeltem: amikor vitt a biciklin, a háta mögött énekeltem,  az óvodában, majd az iskolában is egyfolytában énekeltem. Azt hiszem, benne volt a kiskori énemben is már az éneklés, a szereplési vágy, az előadóművészet.

Ebből a szempontból fontos időszak a tinédzserkor. Középiskolásként is szerettél énekelni?

Középiskolás koromban még csak hobbiszinten élt ez a dolog, nem voltam tisztában azzal, hogy hivatásszerűen szeretnék ezzel foglalkozni. Mellékutakon akkor is benne volt az életemben, hiszen jártam például táncolni tizenhárom évig Fogarassy Judit táncstúdiójába, ez nagyon sokat hozzáadott mind a színpadi mozgásomhoz, mind a magabiztosságomhoz. Szerettem szavalni, az iskolai ünnepségeken gyakran mondtam verset, de jártam versmondóversenyekre is. Visszagondolva, úgy érzem, hogy mindez nagyon sokat adott a mai kiállásomhoz és megalapozta a színpadi megjelenésemet.

Honnan indultál, hol jártál iskolába, egyáltalán milyenek voltak a gyermekévek?

Hódmezővásárhelyen születtem, és ott is jártam ének-zenei általános iskolába. Azt hiszem ez fontos momentum a pályaválasztásom vonatkozásában. Igaz, utána négy év kimaradt a zenei képzés szempontjából, hiszen a gimnáziumban speciális angoltagozaton tanultam. Azonban amikor leérettségiztem, akkor úgy döntöttem, hogy megpróbálom a Kodolányi János Főiskola jazzének-szakát. Nagy falatnak tűnt, mivel előtte nem jártam konzervatóriumba, de úgy érzem, hogy itt minden alapot megkapok, amire biztosan építhetek a továbbiakban.

Székesfehérvár és Hódmezővásárhely nem éppen szomszédságban vannak, nem is fordult meg a fejedben, hogy akkor már inkább Budapest? Egyáltalán honnan jött a gondolat, hogy éppen ide felvételizz?

Pontosan amiatt, hogy nem volt komolyabb zenei előképzettségem, úgy éreztem, hogy a Zeneakadémia sok lenne nekem. Egyébként is a Kodolányit szabadelvűbb iskolának tartom, ami szintén szempont volt a választásnál. Itt például a jazz mellett populárisabb vonallal is foglalkozunk, ami nagyon fontos az előadói világban, mert a jazz egy jóval szűkebb rétegnek szól. Ez nyilván nem probléma, sőt, de ha az eladhatóságot nézzük, ezt a közönség nehezebben fogadja be. Viszont ha valaki foglalkozik populáris zenével is, akkor hamarabb figyelnek fel rá.

Pályaválasztáskor a szülők gyakran mondják, hogy válassz valami „tisztességes szakmát” gyermekem. Ez nálad is így volt?

Valóban nem volt könnyű elfogadtatni a szüleimmel a választásom. Először kommunikáció és médiatudomány szakra szerettem volna jelentkezni, mert ez is nagyon érdekel, sokan mondták, hogy nagyon kommunikatív vagyok, biztosan megtalálnám ott a helyen. Aztán az énektanáraim annyira biztattak és mutatták az utat, hogy ide kell jönnöm, hogy elfogadta a családom is, támogattak ők is, és közösen döntöttünk úgy, hogy akkor ez lesz az én utam.

A családban van más is, aki a művészetek világában él, alkot, és ott ért el sikereket?

Nincs, én töröm az utat, én vagyok az egyszem, és éppen ezért büszkék is rám, úgy gondolom. Egyébként némi bátorság is kell ahhoz, hogy hivatásszerűen elindulj a művészetek világába, más ez, mintha például orvosnak készülnék. A szüleim méltán féltenek engem, ugyanakkor megértik, hogy én ezen a pályán keresem a boldogulást, nekem ez mindennél fontosabb. Hiszem, hogy ez nagyon szép hivatás, s ha én megtalálom a boldogságomat ebben, akkor velem örül a családom is.

Milyen elképzelésekkel indultál neki a művészeti pályának, felmérted-e például, hogy  milyen lehetőségeid lesznek, egyáltalán hogyan lehet felépíteni magad előadóművészként?

Mindennek az alapja a gyakorlás, ezért is nagyon örülök, hogy a Kodolányira jöttem, mert itt minden lehetőség megvan a gyakorlásra. Ebben a szakmában is nagyon fontos még a kapcsolatépítés, ebből a szempontból a tanári gárda számít eleinte a legtöbbet. A tanáraink mindenben segítenek, folyamatosan küldik nekünk a fellépési lehetőségeket, ami nélkül ez a pálya szintén elképzelhetetlen. Ha majd kikerülök a főiskoláról, remélem, megmarad a kapcsolatunk a tanárokkal, és esetleg úgy folytatódik a közös munka, hogy közös fellépéseink lesznek. Ennek nagyon örülnék, de ez persze csak akkor lehetséges, ha meghívnak.

Kik tanítanak itt a Kodolányi főiskolán; kik azok, akikre felnézel, milyen a képzés?

Előadóművészet szakon én énekes vagyok, és három énektanártól van szerencsém tanulni. A klasszikus éneket Farkas Erzsébettől tanulom, ettől eltér kicsit az, amivel Pély Barna és Kazai Ágnes foglalkozik, mert ők inkább a jazzre fektetnek hangsúlyt.  Barna a populáris zenét is preferálja, ami ugyancsak jól színesíti  a palettát. Mindhárman nagyon sokat és nagyon különbözőt tudnak adni, ami érdekes módon sok ponton összefügg, hiszen a cél ugyanaz. Nagyon sokoldalúnak kell lenni ebben a szakmában, a hangképzés miatt nagyon fontos, hogy mindent megkapunk. Kötelező zongoraóránk is van, ami a dalszerzéshez és a kísérethez egyaránt fontos. A közelmúltban volt egy közös hangfelvételünk a zongoratanárommal, Nagy Jánossal, vele indulok egy marosvásárhelyi versenyen, és ő kísért a felvételen.

A hangfelvétel elkészítéséhez komoly stúdióra van szükség.  Hol készült a felvétel?

Itt, a főiskolán van egy professzionális hangstúdió, ahol tudunk felvételeket készíteni. Ez is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy jól startolhassunk előadóművészként.  A tanárokra, a  tantárgyakra visszatérve Mits Márton nevét szeretném még megemlíteni, mert ő az, aki az elméleti részt rakja bele a fejünkbe. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de szerintem az elmélet megtanítása  az énekesekkel nem egyszerű, de Marci maga is művészember, megvannak a módszerei, és nagyon jól veszi velünk az akadályokat.

Ezen a képzésen is kreditben gondolkodtok? Nehéz összekapcsolnom a művészeti képzést a kreditszámolgatással.

Én is így vagyok ezzel, de el kell fogadnunk, hogy a művészeti képzésben résztvevő hallgatókra ugyanúgy vonatkoznak a főiskola szabályai, mint a más szakosokra. Természetesen vannak kreditek,  ám itt az óralátogatás a lényeg, és az, hogy hogyan értékelnek minket a tanáraink.

Milyen stílus áll hozzád a legközelebb, és hogyan tudod elképzelni magad a hazai zenei világban?

Még nem találtam meg azt az egyetlen stílust, ami a legjobban jellemez, egyelőre mindenbe belekóstolok egy kicsit. Ez azt jelenti, hogy a klasszikus énektől kezdve, itt Mozart- és Beethoven-darabokra gondolok, egészen a populáris és jazz dalokig, mindent szoktam énekelni. Egyrészt nagyon szerteágazó ez a pálya, másrészt mindenben találok olyat, ami érdekel, egyetlen stílust még nem tudnék kiemelni.

Egyedül vagy zenekarral szeretsz színpadra állni?

Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Amikor társakkal és zenekarral vagyok, akkor imádom, hogy a színpadon tudunk kommunikálni. Egymásra nézünk, és már abból tudjuk, hogy ki mit gondol, ki mit hogyan szeretne, és ezáltal a közönségnek is, úgy gondolom, hogy sokkal többet tudok adni, mintha egyedül állnék a színpadon. Nyilván vannak olyan alkalmak, amikor csak egyedül lépek fel,  azt is nagyon élvezem, ugyanakkor a zenekaros felállás közelebb áll hozzám.

Milyen formációkban veszel részt, hol szoktál fellépni?

Mielőtt a Kodolányira jártam, otthon, Hódmezővásárhelyen énekeltem zenekarokban. Ez most sajnos megszakadt, de már alakulóban van az iskolán belül egy kis zenekar, versenyekre is szeretnénk majd járni, fellépéseket is vállalunk majd, ahogy elkészül egy jó kis repertoárunk. Boda Evelin a basszusgitáros, Buzsik Tamás a dobos és Szabacsi Nándi gitározik, ez a mi kodolányis kvartettünk, és az a nevünk, hogy Soulance. A nevünk a szólánc szóból ered, s a névadás szerintem nagyon aranyos történet. Az egyik este szóláncot játszottunk így négyen, mert annyira unatkoztunk, hogy már nem tudtunk mást kitalálni. Amikor hetekkel később megalakult a zenekar, és gondolkoztunk, hogy mi legyen a nevünk, akkor találtuk ki, hogy továbbvisszük az első nagy közös játékunkat. Mivel soul stílusban játszunk, átfaragtuk a szólánc szót.

Székesfehérvár gyönyörű város, ahol a modern kor és a történelmünk összesimul, ugyanakkor gyakran mondják, hogy ma már a fiatalok a fővárosba igyekeznek inkább tanulni. Te mennyire találtad meg a helyed a királyi városban?

Szép, nyugodt város, az emberek nagyon kedvesek, teljesen megtaláltam itt önmagam. Amit talán kicsit sajnálok, hogy kevés lehetőségünk van koncertezni. De ahogyan beindul a nyári szezon, szerintem az is el fog kezdődni, addig pedig tudunk gyakorolni, nem veszi el más az időt és az energiát. Ráadásul közel van Budapest, bármikor el tudunk menni koncertekre, akár oda is.

Mennyire külön világ a művészeti szakosoké a főiskolán belül?

Nagyon családias itt a hangulat, nagyon összetartunk, a közös zenélések is egyre jobban összehoznak minket. Bármilyen rendezvény van, szólunk egymásnak, általában közösen lépünk fel, s ami még nagyon tetszik, hogy az énekesek között nincs rivalizálás, segítjük egymást, amiben csak tudjuk.

Hányan vagytok az első évfolyamon?

Énekesekből van ebben az évben a legtöbb, heten vagyunk. Boda Evelin az egyetlen basszusgitáros, s még van két gitáros, két zongorista és két dobos.

Tizenkilenc-húsz évesen még erősen kötődik az ember a családjához, a régi életéhez. Kollégistaként milyen gyakran tudsz hazajárni a szüleidhez?

Nem tudok olyan gyakran, mint amilyen gyakran szeretnék, általában havonta egyszer megyek haza. Ez múlik azon is, hogy innen Hódmezővásárhely négy és fél óra buszútra van, amit nagyon nehéz kibírni. De mindig vannak programok is, úgyhogy nem unatkozom egyáltalán hétvégente.

Lehet, hogy furcsán hangzik a kérdés, de nagyon érdekel, hogy adsz-e házi koncertet a családodnak, megmutatod-e otthon, hogy mi mindennel foglalkozol a főiskolán?

Igen, én magam is ragaszkodom ehhez, de otthon is elvárják. Egyébként anyukám a legnagyobb rajongóm, úgyhogy neki mindig elénekelem, amit tanultam, elküldtem neki az új hangfelvételt is. Azt hiszem, ő a legnagyobb kritikusom is, azzal együtt, hogy teljesen odavan azért, amit csinálok. Ha otthon vagyok Hódmezővásárhelyen, akkor az ottani zenekarokkal is tudok zenélni, tehát a környezetemben is bemutatkozom időnként. Igaz, ez ritkábban fordul elő mostanában, mert szeretem Fehérváron hagyni az éneklést, s amikor végre haza tudok menni, olyankor pihenek, családozom és a barátaimmal vagyok.

Mit gondolsz, tíz év múlva hol leszel, mit fogsz csinálni?

Úgy gondolom, hogy addigra már be fog érni az, amit most csak gyakorlok. Remélem, hogy sok fellépésem lesz, külföldben is gondolkodom, a nagy álmom New York, mert a jazz ott él még most is a legjobban. Talán tanítanék is. Érdekes, hogy mielőtt a Kodolányira jöttem, meg se fordult a fejemben, hogy valaha tanítanék. Most pedig, hogy lassanként eltelik az első év, eljutottam odáig, hogy érdekelne az is, hogy mit tudok átadni a tudásomból majd a fiatalabbaknak. Szeretnék egy koncertekkel teli naptárat, és remélem, hogy a mostani barátommal, aki egyébként trombitál, sokáig együtt leszünk.

Kép és szöveg: Virágh Ildikó

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat