Borismeret felsőfokon

Cikk dátuma 2016. január. 25. | KáVé
Borismeret felsőfokon

„A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem…”

A Kodolányi János Főiskolán már hagyománynak tekinthető, hogy Káli Ildikó sommelier, borszakíró vezetésével különböző szintű sommelier kurzusok indulnak. Korábban is írtam már erről különleges képzésről, így ismerős a közeg a januári évköszöntő összejövetelen. Sokakat ismerek azok közül, akik az alapozó tanfolyam után haladóra, extrára iratkoztak be és/vagy egyéb speciális kurzuson vettek részt. Szép számmal vannak, akik évek óta minden szemeszterben bővítik, csiszolják a bortudásukat, miközben észrevétlen szövődnek a barátságok is.

Gyönyörűen megterített asztal, kecses poharak, különleges borok, pezsgők, sonkák, sajtok, libatöpörtyű, öröm belépni a kodolányis sommelier-terembe. Mondhatnám, mindehhez már csak a ráadás, hogy igazi baráti társaságba csöppenek, ők húszan évek óta barangolnak képletesen és a valóságban is időnként a borok világában mesterük, Káli Ildikó vezetésével. Szorgalmasan tanulják a kodolányis órákon, amit ott meg lehet tanulni, de időnként el-ellátogatnak egyik-másik hazai borvidékre a tapasztalás végett. A bortúrák emlékei aztán további ismeretek megszerzésére ösztönzik a csapat tagjait, szóval minden együtt van az „élethosszig tartó” bortanuláshoz. A minőségi borfogyasztók társaságában ügyvédek, tanárok, banki dolgozók, orvosok, idegenforgalmi szakemberek, főiskolai és egyetemi oktatók, hallgatók. A ma esti húszfőnyi csapat tagjai eddig négyféle tanfolyamot végeztek el, ma már többen is büszkélkedhetnek időközben megalapított borászatukkal, borkereskedésükkel.

Hamvas Béla : A bor filozófiája című különleges műve jut eszembe, abból is a harmadik fejezet, amelyben a bor szertartástanáról ír: „A víz az őselem. Először a víz borrá változik; másodszor a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem…A borivásnak csak egyetlen törvénye van: inni. Bárhol, bármikor, bárhogyan. De az emberben fel kell ébrednie az ösztönnek, hogy ennek az ivásnak méltóságot adjon…”

 

 

Káli Ildikó fantasztikus mestere a szakmának, az este héttől tizenegyig tartó programon egyetlen perc üresjárat nincs, és inkább baráti összejövetelen érezheti magát az ember, mintsem tanfolyamon. 2006-os borokat kóstolva indul az évköszöntés, elsőként Huszár Tamás tölt arany sárfehért a poharakba. Tamás a Kodolányin szerzett idegenforgalom és szálloda szakon diplomát sok évvel ezelőtt, és most visszatért az alma materbe a sommelier-képzésre. Szüksége is van a szakmai tudásra, hiszen egy jónevű, alföldi szőlőbirtokon borászkodik.

 

 

Kertesi Anna mellett jegyzetelek, kóstolok, folyton segítséget kérve a bortanulás folyamatában. Fölnézek rá, mindent tud, évek óta csiszolja a tudását. Azt mondja, érdekes játék ez, hosszantartóan lehet tanulni. Mindig is érdekelték a borok, de korábban egyáltalán nem igazodott el a nemes nedűk világában. Jóllehet hobbiként van jelen az életében a „bortanulás”, komolyan veszi, folyamatosan képezi magát.

 

 

Dr. Kadarkai Sándor Székesfehérvárról érkezett, annak idején karácsonyi ajándék volt az alaptanfolyami belépő a feleségétől. Egy korábbi alkalommal avatott be a családi legendárium azon passzusába, amely a nevéhez kapcsolódik: „ A harmincas években uradalmi erdész volt a nagyapám Felvidéken, és időnként áthelyezték, lévén ez állami hivatal volt. Történt egy ilyen áthelyezésnél, hogy magyar részre került, és behívták a hivatalba, hogy az ő nevével körülményes az állás. Jankus Árpád volt a becsületes neve, ami nem hangzott jól, ezért kérte a hivatalnok, hogy változtassa meg. Nem volt mit tenni, latolgatták a lehetséges változatokat, majd a közszolga megunván a huzavonát, azt kérdezte: Jankus úr, szereti maga a bort? Nagyapám igennel válaszolt, majd jött a következő kérdés, hogy a kadarkát szereti-e. A hivatalnok ezután elégedetten javasolta a kadarkai vezetéknevet, amiben aztán meg is egyeztek. Így lettünk mi Kadarkaiak.”

A minőségi borfogyasztók társaságában barátokra talált Kupi László kápolnásnyéki helytörténész is. A „Város volt, város lett-Velence története”című könyv szerzőjeként ismert helytörténész szívesen kalandozik a borok világában, s most arról számol be társainak, hogy a Velencei-tó környékéről egyre többen követik példáját a bortanulásban.

 

 

Dr. Szabó Péter, a Kodolányi főiskola rektora is tagja az egyelőre képletesen létező „kodolányi borbarát klubnak”, ahol a sommelier kurzusok lelkes résztvevői barátkoznak, kóstolgatnak. A történész-rektor büszke az elsajátított ismeretekre, az egyre népszerűbbé váló kodolányis képzésre, s mint mondja, jól érzi magát ebben a közösségben.

Mindeközben sorra kóstoljuk az évtizedes nedűket, találgatjuk mit tanultak meg az elmúlt tíz esztendőben. Először a színükről, majd az ízükről beszélünk. Egyik testes, másik kevésbé, egyik fürgén mozog a pohárban, másik lomhán, egyik intenzív élményt nyújt, másiknak „hamar vége van”. Tizennyolc különlegességre került sor az éjszakába nyúló programon.  

 

 

Mára különleges vendég is érkezett a champagne-i borász, Christian Forget személyében.  Az ismert szakembert, aki egy több generációra visszatekintő champagne-i szőlész családból származik, tanulmányai és munkája a pezsgőkhöz kötik. Természetesen megkóstolhatjuk az illusztris vendég kínálta különleges pezsgőt is. A francia borász egyébként a Kreinbacher Birtok munkáját segíti szaktudásával és a Champagne több száz éves tapasztalataival.

Végezetül álljon itt még néhány sor Hamvas Béla könyvéből:  „Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Az érkezőt a már bennlévők énekszóval és virágesővel várják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meg gyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja, ez ellen nem lehet védekezni.

Azt gondolom, hogy minden bor társas, igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, de a somlai a magányos itala. Annyira telve van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyült, végleg elcsendesült, kiegyensúlyozott magányban szabad inni.

Bár minden komolyabb hegyi bor inkább a negyvenen felüli kornak, mint a fiatalságnak felel meg, a somlai az aggastyán bora. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt. Azt mondom tehát, bort igyatok!  Aztán majd kedvet kaptok a csókolózásra, a virágszedésre, a barátságra, a jó, mély alvásra, a nevetésre, és újság helyett reggel költőket fogtok olvasni.”

Fotó és szöveg: Virágh Ildikó

 

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat