Böjte Csaba: a szórvány jó híd

Cikk dátuma 2015. november. 29. | Kitekintő
Böjte Csaba: a szórvány jó híd

Bíró István - kommunikáció és közkapcsolatok szak, III. évf.

/a szerző a Sapientia Egyetem Csíkszeredai Karának hallgatója, a KJF-en erasmus ösztöndíjjal tanul/


Isten ott is pont olyan közel van, mint bárhol máshol

Az Országgyűlés novemberi eleji döntése értelmében a Magyar Szórvány Napja lett november 15-e. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születése és egyben halála évfordulóján  a magyar közszolgálati média tematikus műsorfolyamot sugárzott, amelynek egyik házigazdája Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója volt.

Böjte Csabával a szórványban élő közösségek helyzetéről készítettem interjút.



Nem idegen Böjte atyától a média, de most hogyan érzi magát a műsorban házigazdaként?

Igazából nem tudom, hogy mit is kéne csináljak, hogy is kéne csinálnom, de örülök neki, hogy itt lehetek, hogy ennyi nagyszerű emberrel találkozhatok. Úgy gondolom, hogy mindannyiunk tudatába bele kéne vésni azt, hogy a szórvány az érték. A szórványban élő emberek nemcsak a tömbmagyarság számára értékek, a romániai szórvány a románok számára is értékes színfolt, gazdagság, olyan dallamvilágot, olyan történelmi múltat hordoznak magukkal, ami nélkül biztos, hogy Románia sokkal szegényebb lenne. Ezen kívül a szórvány jó híd is, ami a Kárpát-medencében élő kisebbségeket összeköti. A múltkor beszélgettem egy pakisztáni pappal, aki mondta, hogy Pakisztánban több mint százmillió tizenöt évnél fiatalabb gyermek él. Az egész Kárpát-medencében nem tudom, hogy vagyunk-e mi száz millióan. Tehát nagyon össze kéne fognunk, nagyon kellene egymást értékeljük és erősítsük ahhoz, hogy megmaradjon ez a régió. Azt hiszem, hogy nem lesz külön román, szerb, szlovák, cigány, magyar, zsidó mennyország vagy tündérkert Erdélyben vagy a Kárpát-medencében, hanem csak egy tündérkert lesz, aminek mi mind jó testvérekként lakói lehetünk.

Ön szerint eleget tesz a közmédia, a Duna televízió a magyarság megmaradásáért?

Nem Budapestről kellene életben tartani a dévai vagy a Zsil-völgyi vagy a moldvai magyarságot. Mi magunknak kell akarni az életben maradást. A küzdelmeinkről, eredményeinkről, harcainkról tudnak referálni, bemutatni, de nem lenne jó, ha mi úgy gondolnánk, hogy majd Budapesten megoldják a problémáinkat. A fakanalat, nem kéne senkinek odaadni, nekünk kell kevergetni a rántást.

Miben tud segíteni a média a szórványban élő emberek hitének megőrzésért, megmaradásáért?

Például most a bukovinai székely témáról is beszéltünk, és én elmondtam, hogy mennyit tanultam a bukovinai székelyektől. Ők közel háromszáz éve a határon túl élnek, Bukovinában, Moldvában, Dél-Erdélyben, Szerbiában és egészen Belgrád mellett is vannak bukovinai székelyfalvak. Őrzik az identitásukat, vallási, nemzeti megmaradásukért tesznek is, és örömüket is lelik abban, hogy ők vannak, léteznek. Én azt hiszem, hogy ilyen értelemben ez egy nagyon-nagyon pozitív dolog. Tőlük lehet tanulni, a szórvány egy-egy része tényleg pezseg, és őket a többi számára talán példaképül lehet állítani. Adná az Isten, hogy minél több ilyen megmaradni akaró, élni akaró, alkotni, teremteni akaró közösség legyen.

Csaba testvér már nagyon sokat tett a szórványban élőkért. Hogyan látja az ott élő emberek életét, még mire lenne szükség?

Én az egész papi életemet a szórványban éltem le. Az elején féltem, hogy lesz, mint lesz. Most azt kell mondanom, hogy nagyszerű embereket ismertem meg. Élet van a szórványban is, pont olyan élet van, mint a tömbben. Ott is vannak mulya, tátott szájú emberek, akik fölött a hullám összecsap, vannak életre való ügyesek, akik vállalkozásokat kezdenek, közösséget építenek. Én azt látom, hogy az emberben van a megoldás, a kulcs, mindenki ott ahol van, ott kell, hogy éljen. Nagyon sokszor a szórvány előnyt is jelent. Például Csernakeresztúron egy férfi faluturizmust kezdett el, visszajáró vendégei vannak Magyarországról. A helyzet adta előnyét kihasználva elviszi a vendégeit a Hunyadi kastélyba, Nagyenyedre, Déva várához, a piski csata helyére. Sofőrember létére olyan utazási irodát szervezett, hogy abból nem csak saját magát tartja el, hanem szétosztja a faluba jövő vendégeket, így mások is megélnek ebből. A másik szórvány, a ménesi borvidék. Balla Géza nevét nagyon sokan ismerik, ő abból a szórványból hozott ki értéket.  Mert ménesi bor csak ménesen terem, és márka lett. Mielőtt a törökök bejöttek, az volt az egész magyar királyságnak a leghíresebb bortermő vidéke. A törökök aztán elzavarták onnan a bortermelő gazdákat, s azok felmentek Tokajba, Egerbe. Azt gondolom, hogy a szórványban élő embereknek meg kellene nézniük, hogy mi az a kincs, az az érték, ami ott náluk van. Például, ha egy magyarországi ember fel akar menni kétezer méter fölé, a petrozsényi magyaroknak, a Zsil-völgyi magyaroknak nagyon magas labdájuk van, mert ők ismerik is egyfelől a Retyezátot, a Királykőt, meg ezeket a helyeket, és meg is tudják mutatni, vendégül is tudják látni a tömbmagyarságban élő testvéreiket. Tehát ez az élő kapcsolat, ha létrejönne, akkor igenis a szórvány nem csak kaphatna a tömbben élő testvéreiktől, hanem adhatna is olyan értékeket, kincseket, amelyek nagyon fontosak.

Hogyan látja a szórványban élő emberek hitét? Nehezebb ott megtartani?

Tarkább az biztos, sokfélék vagyunk, tehát ott megtapasztaljuk azt, hogy más nemzetek is élnek ott, más felekezetek is. Nem hagyományból marad meg valaki a templomban, hanem tudatos döntés által. Én azt látom, hogy a templomaik legalább annyira tele vannak, mint a tömbben élő templomok. Én azt gondolom, hogy Isten ott is pont olyan közel van, mint bárhol máshol. Pilinszkynek van egy nagyon szép mondása: „...végtelenül jól van minden, ami van, mert minden tetőről látni lehet a napot”, és a szórvány háznak a tetejéről is lehet látni a napot. Úgyhogy nem hiszem, hogy nekünk el kellene menni a szórványból, nem hiszem, hogy el kellene keserednünk, sőt  az öröm, a jókedv, a vidámság kellene belakja az életünket. 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat