Látogató nincs, bevétel nincs, munka van
A Szigethalmi Családi Vadaspark lassan egy évtizede várja a látogatókat. A világjárvány miatt hónapok óta nem látogatható parkban az élet megy tovább, hiszen az állatok folyamatos gondozást igényelnek. Látogató nincs, bevétel nincs, munka van. Kovács Botond, egyetemi hallgatótársam tanulmányai mellett a park alkalmazottjaként dolgozik, így az ő segítségével találkozhattunk Kádár Patríciával, a park vezetőjével, aki a vadaspark mindennapjait mutatta be.
A Budapesttől tizenkét kilométerre fekvő Szigethalmon járunk két kommunikáció- és médiatudomány alapszakos hallgató társammal, Kovács Botonddal és Zetovics Márióval, aki fotókat készít a riporthoz.
Megérkezünk a vadasparkhoz, a hatalmas fakapun belépve különleges világ fogad minket, a Blága család állatkertjében. A pandémia ugyan távol tartja a látogatókat, ám az élet nem állt meg a zárt kapuk mögött sem. A baromfiudvarból messzire hallatszó kakaskukorékolás, az állatkertek jellegzetes hangulata, a szorgosan dolgozó alkalmazottak idilli érzetet keltenek.
A Szigethalmi Családi Vadaspark 2012-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A járvány előtt óvodás és iskolás csoportok, családok, céges csapatok látogattak ki hétről-hétre hozzájuk. Hétvégente félezer látogató is megfordult náluk egy nap alatt náluk.
Három alkalmazottal indultak, jelenleg pedig huszonheten – zömében fiatalok - dolgoznak a Szigethalmi Családi Vadasparkban. A családhoz hasonlóan az alkalmazottak is rendkívül nyitott, barátságos, elkötelezett állatszerető emberek, akik számára a hivatás egyet jelent a szabadidővel.
„Nekem ez a szakmám, mezőgazdász vagyok. A nagyszüleimtől jött ez a véna, ők földművesek voltak, állattartók, állattenyésztők” - idézi fel a kezdeteket Patrícia.
Eleinte háztáji állatokat tartottak a férjével, valamint egy-két hazai erdeinkben élő őshonos fajt, vaddisznót, őzet, muflont, dámszarvast, majd folyamatosan gyarapodtak.
Patrícia sétára indul velünk a parkban, engem lenyűgöznek az állatok, rácsodálkozom Magyarország legkisebb méretű, egy kilométernyi pályán közlekedő kisvasútjára, mindeközben a Blága család tizennégy éves fia és tizenegy éves lánya is csatlakozik hozzánk. A gyerekek az állatokkal kapcsolatban történeteket osztanak meg velünk, így megtudhatjuk, hogy a gondozók legnagyobb kedvence Marcipán, a kéthetes kiskecske és a fehér benett kenguru két teljesen átlagos, szürke szülő utódaként jött a világra.
A Blága gyerekek gyakorlatilag beleszülettek ebbe a különleges helyzetbe, szüleikkel együtt sajátították el a vadállattartás fortélyait. Irigylésre méltó, ahogyan a természethez közel nőhetnek fel, mesebeli gyerekkornak tűnik ez, mégis van hátulütője is. Az állatokkal töltött rengeteg idő miatt nem igazán tudnak „átlagos életet élni”, hiszen itt minden az állatokról szól. Nem egyszerű családi programokat tartani, vagy elmenni nyaralni. Itt a munka egyfajta élethivatás, amelyben nincs pihenőnap.
Az ötödikes Kata eltántorítatlanul állatorvosnak készül, míg a továbbtanulás előtt álló István, erdő- és vadgazdálkodást szeretne tanulni.
„Az anyagi háttérforrás mellett, sok hatósági engedély, rengeteg szabály betartása és ellenőrzések végeláthatatlan sora szükséges ahhoz, hogy egy, a miénkhez hasonló létesítmény megnyithassa kapuit és működhessen”- térünk át az érzelmi részből, hivatalosabb dolgok irányába Patríciával.
A kifutók, röpdék, kennelek építése, a különféle állatok tartása nagyon szigorú szabályokhoz, előírásokhoz kötött, ha nem tartják be, könnyen bevonhatják a hatóságok a nyitvatartási engedélyüket.
A családi park állatkerti minősítést kapott, amely a legmagasabb szintű besorolás. Ezzel a tanúsítvánnyal bármilyen féle-fajta állatot tarthatnak, vannak védett madarak, nagy marák, indiai antilopok vagy ormányos medvék.
A ma már hatszáz tagból álló, népes állatsereglet nagyrésze nem konkrét tervezés eredménye, sokukat más állatkertek, cirkuszok , állatvédők, hatóságok hozták el a parkba.
Nagy gondot jelentenek ilyen téren például a túrázók, akik gondolkodás nélkül hoznak őzgidákat, vadmalackákat hozzájuk, azzal a téves megítéléssel, hogy veszélyben, elhagyatottan találták őket. Pedig az esetek többségében a nőstény csak táplálékot keresve távolodik el kicsinyétől, nem pedig cserbenhagyja őt.
A szigethalmi csapat egyébként elkötelezett támogatója és képviselője a hazai fajok mentésének. Ezt a tevékenységet mindenféle támogatás nélkül végzik, és működési költségükhöz sem kaptak segítséget a pandémia idején. A Vadaspark és a 2018 óta működő Vadmentő Központ is családi vállalkozásként működik, és úgy gondolják, amíg önerőből ezt képesek fenntartani, nem szeretnének külső segítséghez folyamodni. Patrícia azt mondja, ha kérés nélkül nem érkezik támogatás, ők végső esetben szeretnének csak kérni.
Büszkék arra, amit és ahogyan elértek, szinte a nulláról építkezve. A koronavírus helyzet beköszöntéig a park jól működött, nagyon sok látogatót vonzott, olyannyira , hogy eltartotta magát és maradt keret plusz fejlesztések kivitelezésére is. Egyelőre távlati célokban gondolkodnak, így az elkövetkezendő években még bőven szeretnének fejleszteni. Ha lesz miből.
Patrícia és férje, István úgy vélik, küldetést teljesítenek, hiszen a városi környezetből idelátogatókat egy lépéssel közelebb viszik a természethez. A felnövekvő generációk szemléletét is formálják azzal, hogy megmutatják, milyen körültekintést, gondoskodást igényel a ház körüli és a vadon élő állatvilág megőrzése.
A pandémia átírta az életet, megváltoztatta az álmokat. Jelenleg az a helyzet, hogy a park közösségi oldalain kérik a látogatókat, érdeklődőket, hogy virtuális örökbefogadásban való részvétellel, vagy az adó 1%-ának felajánlásával segítsenek átvészelni ezt a rémálmot.
Szöveg: Szivek Laura
Fotó: Zetovics Márió
