A negyvenöt perces tanórákat még Comenius határozta meg

Cikk dátuma 2020. november. 13. | Kitekintő
A negyvenöt perces tanórákat még Comenius határozta meg

Dr. Bordás Sándor, főiskolai tanár    

Értékek elvesztése

Sok szempontból érthetetlen világba kerültünk a 21. század elejére. Minden megváltozott. Ami eddig érték volt, és a társadalmakat fejlődésnek indította, az most egyes csoportok, politikai áramlatok kezében értéktelenné vált. Ez a változás vonatkozhat politikai ideológiákra, tudományok területére, erkölcsi értékekre, hitre, a munkához való hozzáállásra, a pénzre, a hatalom megszerzésére, és még sorolhatnám. Beindultak olyan mozgalmak, mondhatjuk azt is, hogy anarchista irányzatok, amelyek szétzúzzák a korábbi fejlettség értékeit, szimbólumait. Gondoljunk csak a szobrok ledöntésére, megrongálására, a történelem tagadására, amelyek az elmúlt hónapokban történtek világszerte.

Azt látjuk ma, hogy Carl Rogers gondolatvilága távol áll a mai politikai elitek gondolkodásától, amelynek egyik sarkalatos kérdése valahogy így hangzik: megengedhetem-e magamnak azt, hogy a másik ember másként gondolkodjon, mint én. Eddig ugyan nehéz eljutni, ám úgy tűnik, nem engedhetik meg, mert azt vallják, hogy mindenkinek úgy kell gondolkodnia, ahogyan ők gondolkoznak. Nem másként gondolkodó ellenfeleket látnak egymásban, hanem ellenségeket, és ellenségképeket kreálnak. Ha nem úgy gondolkodsz, mint én, akkor ellenség vagy. Nagyon veszélyes talajra lépett akár Európa, akár Amerika, mert ha ezek a trendek így folytatódnak, a polgárháborúk elkerülhetetlenek lesznek.

De nézzünk pár mai értékzavaros területet közelebbről.

A tisztességes munka, mint érték csökkenése. Ma különböző rétegek a tisztességes, becsületes munka helyett ügyeskednek, adót csalnak, áramot lopnak, korrupcióból jutnak olyan pénzekhez, melyeket a tudásukból, végzettségükből kifolyólag soha nem értek volna el, és több esetben megússzák a büntetést. Divattá vált a hatásvadászat, melyben a médiának óriási szerepe van. A különböző tévéműsorokban, internetes felületeken, valóságshow-ban berobbannak az olyan “celebek”, “influencerek” és ki tudja még milyen “ek”, akiknek sok esetben jó, ha van nyolc osztályos végzettségük. Milyen értéket közvetítenek ők a fiatalabb generációnak: azt, hogy nem kell tanulnod, ügyeskedj, és olyan lehetsz, mint én. Sok pénzed lesz, magas szinten élvezheted az életet, és nem kell dolgoznod. A tanulás, az olvasás nagyot veszített a korábbi nimbuszából. A vizualitás előretörésével a gyerekek mindent képernyőn akarnak látni, akár tévében, akár a számítógép, laptop, okostelefon képernyőjén – azokra a konzervekre kíváncsiak, amelyeket mások készítenek számukra. Az olvasás hanyatlásával csökkent a gyerekek képzelőereje és a trendek sem biztatóak. Távolodunk a Gutenberg-galaxistól, egy virtuális galaxis felé tartunk, amelynek sok esetben az árnyoldalai vetülnek ránk. Sajnos a mai pedagógia nincs felkészülve ezekre a kihívásokra, hiszen ma is a lexikális tudásra kíváncsi, a gyermek személyiségének a fejlesztése háttérbe szorul. De mit várhatunk a pedagógiától, amikor a mai negyvenöt perces órákat még Comenius határozta meg az ezerhatszázas évek közepén.

A pénz, mint érték. Nagyon veszélyes terület, rengeteg zavart okoz az emberek gondolkodásában, viselkedésében akkor is, ha sok van belőle, de akkor is, ha nincs. Mióta a föníciaiak felfedezték a pénzt (i.e. 1400 körül), ez a zavar folyamatosan jelen van az emberek motivációs rendszerében, a különböző kultúrákban, de kultúrák között is polgárháborúkat, háborúkat kirobbantva. A háborúk hátterében, sok esetben a pénz értékének az olajban, aranyban, földgázban, gyémántban stb. meghatározása áll, de vallásháborúk és a hatalom megszerzése is állhatnak. A sok pénz, különösen az olyan egyéneknél, akik szegénységben nőttek fel, komoly személyiségtorzulásokat okozhat. A pénzt hatalomként kezelik, amellyel sok ember az akaratuk alá kényszeríthető, megvásárolható, megalázható. Idővel a személyiség annyira torzul, hogy munkamódszerré válnak a kényszerítő eszközök, a visszajelzések, visszacsatolások a viselkedésre hatástalanok, még a szűkebb, családi környezetére sem hallgat. A pszichopátiás viselkedés válik túlsúllyá, ahol a kognitív intelligencia (IQ) magas, ugyanakkor az érzelmi intelligencia (EQ) nagyon alacsony, vagy nulla. Eljut arra a pontra, amikor már nem szeret, nem szenved és nem tanul a hibáiból. Nagyon veszélyes, ha egy ilyen személyiség vezető politikussá válik, esetleg vezető politikusokat tart a kezében a pénzének köszönhetően. Úgy gondolja, hogy van az a pénz, amiért bárkit hazaárulóvá, nemzetárulóvá tehet, hogy így még nagyobb hatalomhoz, vagy több pénzhez jusson.

A pénz zavarosságához most a 21. században nagymértékben hozzájárulnak az „új pénzek” területei, az ún. kriptovaluták világa, főleg a felénk elterjedt Bitcoin. Olyan digitális pénz, amelyet bármilyen, nem ellenőrzött vásárlásra fel lehet használni, ezért nagyon veszélyes a pszichopaták kezében. Vehetnek rajta fegyvert, drogot, illegálisan működő hálózatot (pl. kiépített prostitúciós hálózatot), kiválóan alkalmas korrupcióra, politikusok megvételére stb., hiszen az így keletkezett pénznek nincs nyoma, az adóhatóság csak áll és néz. Főleg nagyteljesítményű számítógépekkel lehet ma Bitcoint bányászni, igaz, ezek a gépek nagyon sok áramot fogyasztanak, de nyilván bőségesen megtérül idővel.

Hit és vallás kérdése. A második világháború után térségünket a kommunista diktatúra uralta. Mindent megtettek azért, hogy a korábban jól működő történelmi vallásokat ellehetetlenítsék. Tiltották a templomba járást, megbélyegezték azokat, akik ragaszkodtak, katolikus, evangélikus, református, zsidó stb. vallásukhoz, igyekeztek tönkre tenni a keresztény kultúrát. Mindent megtettek azért, hogy a kereszténységben való hitet megingassák az emberek gondolkodásában, elvegyék tőlük a hitet, ugyanakkor semmilyen kapaszkodót nem adtak helyette. Szerencsére most, harminc év után, térségünkben a történelmi egyházak kezdik visszaszerezni elvesztett értékeiket, növekedni látszik a kereszténységben való hit. 

Nyugat-Európában más a helyzet, ott napi szinten találkozunk a szélsőséges iszlamisták által elkövetett terrorcselekményekkel. Helyesen cselekszenek a V4-ek, amikor nem engedik az illegális migrációt, inkább a szegregációt választva, igyekeznek megvédeni a saját értékeiket. Idegen kultúrák nélkül is van mit tenni a saját értékeink megvédésére, újragondolására.

Nem megkerülhető az az értékzavar sem, melyet a Meseország mindenkié könyv váltott ki. Negyvenhárom éve gyakorló pszichológusként, főiskolai tanárként, korábbi nagy mentoraimra is hivatkozva, állítom, hogy vannak kritikus személyiségfejlődési szakaszok, amelyekben nem mindegy, hogy mi történik a gyermek élményvilágában. Egy három-hat éves korú gyermek, a mesék által okozott élmények hatására is, komoly belső válságba kerülhet a nemi orientációját illetően. Ez a belső válság serdülőkorra válik kifejezetté a szerepkonfúziók kapcsán. Növekszik a serdülőnek, ifjúnak a szorongása, önbizalma csökken, önértékelése csökken, negatív én-kép alakulhat ki, jobbik esetben a pszichológus, vagy a pszichiáter rendelőjében köt ki. Ezt a könyvet sem szülőnek, sem pedagógusnak nem ajánlom. Úgy tűnik, hogy ötszáz év elteltével még mindig vannak hézagok a Gutenberg-galaxison.

Radnóti Miklós Töredék című versének utolsó versszakával zárom soraim:

"Oly korban éltem én e földön,

mikor a költő is csak hallgatott,

és várta, hogy talán megszólal újra –

mert méltó átkot itt úgy sem mondhatna más, -

a rettentő szavak tudósa, Ésaiás."

 

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat