A Margó margójára

Cikk dátuma 2020. október. 28. | Mozaik
A Margó margójára

Lenti Barnabás - kommunikáció- és médiatudomány szak, I. évfolyam

Interjú Karinthy Verával és Bornai Tiborral


Idén is megrendezték az őszi Margó Irodalmi Fesztivált és Könyvvásárt. Az október 15-18-ig tartó rendezvényen számos író és költő mutatta be legújabb kötetét, köztük Závada Pál, Mucsi Zoltán, Karafiáth Orsolya, Karinthy Vera és Bornai Tibor.

Karinthy Vera, a legendás magyar író Karinthy Frigyes dédunokája első kötetével jelentkezett, Bornai Tibor, a KFT együttes billentyűse számos korábbi kötet szerője. Ami azonban közös a most napvilágot látott kötetek esetében, hogy főleg haikukat és haiku-füzéreket tartalmaznak. A japán versforma jellegzetessége a rövidsége és dallamossága: tizenhét szótagba kell beleférni, három sorba, öt-hét-öt felosztásban. A könyvbemutató után Karinthy Verával és Bornai Tiborral beszélgettem a  "Mint egy kirakós" és a "Pedig" című köteteik kapcsán.


Rendszeresen posztoltok közösségi médiában és a neten is meg lehet találni néhány verseteket. Mikor döntöttétek el, hogy kötet legyen belőle?

B. T.: Az úgy van, hogy mi megismertük Vihar Juditot (Vihar Béla költő lánya, a Magyar Japán Baráti Társaság elnöke, a szerk.) a haiku fesztiválon. Aztán elkezdtünk neki küldeni haikukat, én is és Vera is. Hogy ebből könyv legyen és, hogy a Napkút kiadó adja ki, azt Vihar Judit találta ki.

Hogyan született meg a kötetek koncepciója? Ő állította a sorrendbe a verseket vagy ti már kész sorrendet küldtetek neki?

K. V.: Judit állította össze rengeteg munkával. Mi nagy tételben küldtük neki a verseket, de a sorrendet teljesen rábíztuk.

Mindketten írtatok más verseket is. Miért pont a haikuból lett kötet?

K. V.: Az én kötetemben más versek is vannak. Az alcíme az, hogy haikuk, haiku-füzérek és versek, szóval benne van néhány versem is.

B. T.: Az én kötetem csak haikukból áll. Én túltermelési válságban vagyok, Juditnak hat „méter-mázsa” haikut küldtem, ebből lett a kötet. De már írom a következő mennyiséget, ami ebből kimaradt. Ezen kívül tervezzük, hogy közös kötetet is megjelentetünk. Ami a más verseket illeti, lehet, hogy előbb-utóbb valakinek eszébe jut kiadni a dalszövegeimet is. Vannak azok a „versikék”, amiket a KFT koncerteken szoktam elmondani, de vannak olyanok, amik oda nem férnek be, mert hosszabbak és komolyabbak. Azt hiszem, azt nevezzük itt Közép-Európában versnek. Majd egyszer előállok vele.

Van-e a köteteknek célközönsége?

B. T.: Nem lehet ezt tudni, ugyanis például Fodor Ákos, élete utolsó periódusában lett népszerű a fiatalok körében. Egyszer csak megszületett egy olyan generáció, aki erre érzékeny volt. Olyan kultusza lett, hogy bár Ákos már nem, de a munkássága a mai napig él. Azt, hogy mikor mi virágzik ki, robban be vagy, hogy mikor mit felejtünk el nyomtalanul, azt valamilyen felsőbb erő irányítja. Én ebbe nem is akarnék beleszólni.

Hogyan ismerted meg Fodor Ákost? A beszélgetésben is említetted, hogy dalszövegeidben aláhúzott szavakat, javítás céljából. Ezek szerint személyesen is volt szerencséd ismerni?

B.T.: 1975-ben kottagrafikus lettem. A Zenemű Kiadó nyomdájában elkezdtem kottákat rajzolni. Mindjárt az elején a „gonosz” kollégák a nyakamba sózták a kortárs magyar zeneműveket. Ők attól féltek, mert ott olyan dolgokat kellett rajzolni, amik normális kottában nem fordulnak elő. Beethovennek eszébe se jutott volna például az öt vonalat az oldal közepén 45 fokos szögben elindítani lefelé és aztán úgy befejezni a művet. Ezeknek a kottáknak a szerkesztője volt a Zenemű Kiadónál Fodor Ákos. Jókat röhögtünk mi ezen, hogy hogyan fogjuk mi lerajzolni azt, amit az a zeneszerző megálmodott és így összebarátkoztunk. Közben persze kiderült, hogy én dalszövegeket írok és neki is sok köze volt ehhez, hiszen Victor Máté korai slágereinek ő írta a szövegét. Állandó munkakapcsolat mellett állandó barátság alakult ki közöttünk.

Vera, Judit említette a beszélgetésen, hogy neked a Karinthy név akár teher is lehet. Ez tényleg így van?

K. V.: Igen, ez inkább teher. Bizonyos szempontból persze áldás is, hiszen bárki, aki meghallja a nevem egyből nyitott lesz, így kinyílnak a kapuk. A teher az az, hogy bizonyítani is kell. Az embereknek elvárásaik vannak velem szemben.

Ezért is jött neked az írás a tanári pálya után?

K. V.: Az írás elég szomorú dolog, hiszen édesapám most lesz egy éve, hogy elhunyt. Én az árnyékában nem mertem volna kötetet megjelentetni. Úgy látszik, hogy ez a Karinthy-sors, mert mindig utólag derült ki a családban, írásokból, hogy valaki mennyire szerette az édesapját. Egymás életét folytatva jobban megértették az apjukat. A kötetben szerintem az egyik legszebb haiku-füzérem édesapámhoz szól, pont az elején. Nagyon remélem, hogy fentről néz és büszke rám.

B. T.: Hát képzeld csak el, hogyha Rembrandt Géza néven festőművésznek kellene lenned…

K. V.: Édesapám tulajdonképpen mindig is színházi ember volt, mindig próbált menekülni az írás elől, de nem kerülhette ki a sorsát és úgy látszik, hogy engem sem került ki, pedig próbálkoztam mindenféle úton.

Ha jól tudom, átvetted édesapádtól a Karinthy Színházat is.

K. V.: Igen, átvettem, megörököltem. Most éppen egy átadás előtt állok, de úgy, hogy ott leszek, benne maradok, felügyelek, hogy minden úgy folytatódjon, ahogy ő megálmodta.

Volt/van nektek a Karinthy Színházban egy közös produkciótok is, a Hinta és a tulipán. Ezt láthatja a közönség újra valamikor?

K. V.: A vírushelyzet miatt most ez nehezebb, de megvan a műsor és akár a Karinthy Színházban Juhász Annával irodalmi est keretein belül tervezzük előadni.

B. T.: Egy új anyagot is tervezünk összerakni, egy másik estet, és miközben a másik estet tervezzük, én már tudom, mi lesz a harmadik.

Köszönöm, hogy beszélgethettünk.

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat