A húsvét üzenete

Cikk dátuma 2014. április. 19. | Kitekintő
A húsvét üzenete

A fiatalok és az egyházi ünnepek

A húsvét a keresztények egyik legfontosabb és legnagyobb ünnepe, ugyanakkor a tavasz eljövetelének köszöntése is. A húsvét, mint a feltámadás ünnepe, egyházi és családi ünnep is, amelyhez számos népszokás és hagyomány kötődik világszerte. 

Az ünnep kapcsán Spányi Antallal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspökével a fiatalok egyházi ünnepekhez való kötődéséről, azok ismeretéről, és a húsvét üzeneteiről beszélgettem.

 

Mit jelentenek napjaink fiataljai számára az egyházi ünnepek; Püspök Úrnak mi a tapasztalata?

A dolog megközelítését érdemes messzebbről kezdeni: egyáltalán az ünnepek mit jelentenek. Az embernek néha olyan érzése van, hogy elsikkadnak az ünnepek, összeolvadnak a hétköznapok és a munkanapok. Az ünnep több, mint egy olyan nap, amikor nem kell elmenni dolgozni, nem kell időre megérkezni a munkahelyre, otthon maradhat az ember. Az ünnep ennél lényegesebb több. A fiatalok, azt hiszem, hogy az egyházi ünnepekkel kapcsolatban sok bizonytalanságot élnek meg. Nincs meg a biztos tudásuk, az ismeretük, hogy mit is jelent egy egyházi ünnep.  A húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus kereszthalálának és feltámadásának emlékére.  Érdekes, hogy a húsvéti ajándékok között elsősorban a húsvéti nyúl szerepel, pedig ha szeretnénk eljutni az ünnep lényegéhez, a bárányt kellene a húsvéthoz kötni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a fiatalok között szép számmal vannak olyanok, akik érdeklődnek, próbálják keresni az ünnepeknek az igazi lényegét, szeretnék megérteni, hogy a hit, az egyház, a vallás honnan is jön, mit is jelent, miért lehetséges az, hogy kétezer év óta az emberiség történelmének egyik legfontosabb ünnepe a húsvét. Ilyen módon egy lényegesen szélesebb réteg kezdi az ünnep igazi lényegét megsejteni, még akkor is, ha nem kapcsolódnak be a templomi történésekbe. Az egy hosszabb út, amíg a hithez eljutnak, és a hitben el tudják fogadni az egyházi tanítást; azt az utat kinek-kinek egymagának kell bejárnia, magának kell legyőznie a kételyeit.

Ahogyan Ön is említette, a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe a húsvét, hiszen az élet legyőzte a halált. Ennek milyen üzenete van a fiatalok számára?

Az a benyomásom, hogy a hit üzenetére a legtöbb fiatal fogékony. Ez az üzenet egy örök emberi problémára adott választ. Egy olyan probléma, amivel nekik, a fiataloknak is szembesülniük kell. Ebben a vonatkozásban kell megtalálniuk, hogy ebből mit tudnak elfogadni, mit építenek be a maguk életébe, vagy mit utasítanak el. Ahogyan jelen vannak az életükben a művészetek, olvassák a verseket, megcsodálják a képzőművészeti alkotásokat, tehát kultúréletet próbálnak meg élni, óhatatlanul találkozni fognak vallásos üzenetekkel, olyan igazságokkal, olyan tényekkel, amelyek megértéséhez szükségük lesz arra, hogy bizonyos hitbeli ismerettel rendelkezzenek. Én nagyon örülök annak, hogy ezen az úton elindultunk most. Az első lépéseket tesszük meg, hogy az iskolákban a tanítás szintjén megtörténik egy nézőponttágítás, egy másféle látásmódnak az átadása, egy olyan látásmódé, amiben benne van, hogy a vallásokról legyen valamiféle fogalmuk a fiataloknak. Nyilván nekünk elsősorban a kereszténység az, ami meghatározó, hiszen ezer éve ez az alapja a magyar hagyományoknak és kultúrának.

Az ismeretekkel való bírás lehet az elrugaszkodás állapota, innen már elindulhatnak a hit felé a fiatalok. Mindazonáltal a világ egészen más irányba megy, jelenleg az önmegvalósítás korát éljük, nem pedig az önfeláldozás korát. Jézus feláldozta magát az emberekért, erre emlékezünk húsvétkor, miközben ez talán már elavult nézet?

Úgy gondolom, hogy nagyon is jelen van a világban az önfeláldozás. Benne van az emberben annak a készsége, hogy ha szükséges, az életét is fel kell áldoznia. Lehet, hogy furcsán hangzik, de gondoljunk csak bele, milyen hihetetlenül nagy számban vannak világszerte olyanok, akiket nap nap után azért gyilkolnak meg, mert valamiféle másságot képviselnek. És ez a másság sokszor éppen a hitük. II. János Pál szerette mondani, hogy a XX. század, de a XXI. század is a vértanúk százada. Úgy, mint ahogyan az első három évszázad volt, amiről úgy beszélünk, hogy a vértanúk kora. De most a római vérengzésnél nagyobb arányú áldozatot kell hozni hitükért embereknek. Afrikában, Ázsiában, sokfelé előfordul, hogy embereket templomokba zárnak, és rájuk gyújtják a templomot. Az ember belekerülhet olyan helyzetbe, hogy áldozatot kell hoznia a meggyőződéséért, áldozatot kell hoznia a családjáért, a hazájáért. Manapság a fiatalok, és tulajdonképpen a társadalom nagy része egészen mást ért azon, hogy mit jelent a haza, a nép, a nemzet, amelyhez tartozik. A könnyebb megélhetésért sokan más országba költöznek, de közben legtöbbjük hazavágyik, örülnek, ha hazajöhetnek. Akik pedig végleg elmentek, azok sem tudják felszámolni a gyökereiket. Azt hiszem, hogy meg kell értenie az embernek, hogy az élet egy rendkívül nagy ajándék, egy olyan csoda, amit az ember egyszer kap meg, nincs még egy esély rá, de tudnia kell az embernek, hogy ezt a csodát nagyobb értékért oda kell tudni adni. És mert olyan nagy számban látunk ilyen eseteket, az ember fél, és csak reménykedve gondol arra, hogy talán soha nem jut ilyen helyzetbe. Ezek valóságos dolgok, itt vannak közöttünk, ma éppúgy megvannak, ahogyan megvoltak száz évvel ezelőtt.

Az idei húsvétnak van-e valami különös üzenete az egyház részéről? Így az évezred elején az ember azt gondolja, hogy így a harmadik évezred legelején számtalan új üzenet lehet.

Az ünnep üzenete örök. Krisztus föltámadt, az élet legyőzte a halált. Az ember előtt örök távlatok nyílnak, tehát nem néhány évtizedekben kell gondolnunk, hanem örök életre gondolhatunk. Ez az üzenet magva valójában, amit az ember mindig másképp él meg. Így minden húsvét más, ezt a kimeríthetetlenül mély tartalmat az ember más oldaláról próbálja megközelíteni évről-évre, más hangulatban, más gondolatokkal a szívében keresi, hogy most mit mond a húsvét. Érdekes, hogy ennek a húsvétnak a köréhez tartozik majd II. János Pál és XXIII. János szentté avatása. Két olyan ember, akik a világot jelentősen befolyásolták. Nem mondom azt, hogy megváltoztatták, mert ez túl nagy szó talán, de azt is mondhatnánk. XXIII. János a második vatikáni zsinat meghirdetésével sok millió keresztény gondolkodását, és rajtuk keresztül talán az egész emberiség gondolkodásmódját változtatta meg, II. János Pál pápa varázslatos személyiségére, gazdag és színes egyéniségére pedig a mai fiatalok is emlékezhetnek. Az ő hite, elkötelezettsége, odaadottsága, azt hiszem, nemcsak a hívőket töltötte el örömmel, hanem belopta magát az egész emberiség szívébe. Ugyanakkor itt van Ferenc pápa, aki egészen másféle személyiség, aki a maga egyszerűségével, a szegényekkel való törődésével, odafordulásával, egészen radikális puritánságával megint valami új színt hozott. Azt hiszem, hogy azt kell megtalálnunk, hogy az Isten - hadd mondjam így, a fogalmazásban, ezúttal nem teológiai pontosságra törekedve -, emberért való Isten. Az ő szeretetében az ember boldogsága a fontos, és Ferenc pápa is azt mondja, hogy mi tudunk egy utat, amit Jézus megmutatott, és ha ezen az úton járunk, boldogok leszünk, de nemcsak mi, hanem velünk együtt mindenki. Ez az út a szeretet útja, a másik megbecsülésének útja, az igazság szeretetben való megélésének az útja. És azt látom, erre nagy szükség van, az acsarkodás helyett szeretetre kell tanítani minden embert. Ha ezt tudjuk jól mondani, ha ennek megtaláljuk a formáját a liturgiában, az életben, az emberi kapcsolatainkban, akkor a hívők mellett azok számára is fontos üzenetet fogalmazunk meg, akik a hit örömét nem ismerik. Olyan jó volna a szeretet igazi világában élni, így találni meg a húsvét üzenetét ebben az évben.

Virágh Ildikó

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat