"A tánc verítékes munka? Eleinte csak kísérletezel, próbálkozol. Kutatod a tökéletest. Sok nap végeztével csak a fáradtság vesz majd körül. Időbe telik, amíg sikerül úgy táncolnod, ahogy szeretnél, és sikerül valami maradandót alkotnod." (Fred Astaire)
Jelentkezés és információ Bokor Attila tánctanárnál (Mobil: 20 333 8350) E-mail: mozgasstudio@kodolanyi.hu
Célunk:
Fejleszteni
• a fiatalok mozgáskultúráját,
• testi-lelki állóképességét,
• kapcsolatteremtő képességét.
Nevelni
• egészséges, jó tartású, jó mozgású tanulókat,
• a művészetet értő közönséget,
• táncot szerető és ismerő fiatalokat.
Megismertetni a hallgatóval
• mozgásszerveinek a funkcióját,
• a különböző mozgásformák összekötését,
• különböző táncirányzatok technikai alapelemeit,
• tánctechnikák mozgásformáit, koordinációját és variációs lehetőségeit.
Ösztönözni
• az igényes munkára,
• a művészeti események látogatására,
• az érzelmi nyitottságra,
• az egészséges életmódra.
A feni célok megvalósításához illeszkedő táncstílusok az alábbiak a teljesség igénye nélkül:
Moderntánc
A XX. század elején radikális változások kezdődtek a táncéletben: megjelent a modern tánc. Ez lényegében szakított a balett hagyományával, elutasította a kecses, kifinomult mozgást. Elsődleges célja az volt, hogy megvalósítsa a kifejezés teljes szabadságát. Az amerikai Isodora Duncan - e törekvések elismert tolmácsolója - mezítláb, libegő, könnyű leplekben táncolt. A szintén amerikai Martha Graham hosszú élete során a klasszikus balettől teljesen eltérő, független és elismert műfajjá fejlesztette a modern táncot.
A szélsőségesen változó, hullámzó érzelmeket szokatlan testmozgásokkal érzékeltette. A táncosok testén vonagló rángások futottak végig, lekuporodtak, olykor a színpadra zuhantak.
A modern tánc sok művelője közül az amerikai Merce Cunningham volt legnagyobb hatással a műfajra. Az absztrakt tánc új formáit alakította ki: nem játszott el történetet, díszletekre sem volt szüksége. Csak "tiszta" táncot akart alkotni, néha zenére, néha zene nélkül. Olykor a zene - bár a tánccal egyidejűleg szólt -, még ritmikailag sem tartozott hozzá, az előadások teljesen független része volt.
A táncórák alkalmával a résztvevők megismerhetik:
• a modern-kortárs művészet főbb irányzatait,
• az irányzatok technikai alapelemeit,
• a különböző technikák jellegzetes koordinációs és variációs lehetőségeit,
• a mozgáselemek végrehajtásának meghatározott szabályait,
• a harmonikus, esztétikus kivitelezés módjait.
Divattánc
A divattánc több, manapság divatos táncot foglal magába:
Boogie-Woogie:
A boogie-woogie a 20-as, 30-as években alakult ki, de csak az '50-'60-as években vált népszerűvé, amikor a Rock and Roll elkezdte meghódítani Amerikát. A regtime és a Blues hatására keletkezett. A boogie-t akár a Rock and Roll ősének is lehet nevezni. A tánc kötöttségektől mentes, improvizációkra épül. Egyaránt táncolják lassú és gyors zenére.
Swing:
A tipikusan észak-amerikai tánc figuragazdagsága a Lindy-Hop, a Bebop, a Boogie, az East-coast swingnek - mint "ősöknek" - köszönhető.
Pattog, mint a Rock and Roll, nem "tapos" mint a jive, hanem laza, hajlított térdekkel helycseréket, kipörgetéseket, a közös gyorsforgókat sűrűn alkalmazva játszik egymással és a ritmussal a páros. Ebbe a táncba "minden belefér": akrobatika, erotika, humor, játék, tragédia, de a legfontosabb, hogy mindez a zene lüktető ütemére történjen, jó előadás móddal, folyamatosan, megállás nélkül.
Lindy Hop:
Amikor megszólal a Lindy Hop, más néven a swing zene, akkor a 20-as 30-as évek amerikai szesztilalom hangulatát varázsolja elő. Elegáns, de mégis csábos hölgyek, valamint kalapjuk árnyékában megbúvó gengszterek és barátaik szórakoznak egy külvilágtól jól eldugott füstös bárban, ahol szól a fúvosokkal tarkított fergeteges tempójú, vagy éppen andalító swing. A Lindy Hop, újra fénykorát éli szinte az egész világon. A tánc előadásmódjánál nagyon fontos a zene hangulata. A táncosok a zene minden kis rezdülését kitáncolják. A Lindy Hopot egyaránt táncolják gyors és lassú zenére. A gyors zene akrobatikus elemekkel tarkított, dinamikus , a lassú inkább romantikus, itt a lány kapja a főszerepet, aki kacér mozdulatokkal hívja fel magára a fiú figyelmét. A Lindy hop olyan társasági tánc, amelyben a partnerek lágyan és gyengéden kötődnek egymáshoz, miközben érzésük, improvizálásuk és kifejezésük a zenét tükrözi.
Charleston:
Ha a világháború előtt tánc-őrület söpört végig Európában, akkor a húszas években táncjárvány tört ki. Mindenütt táncoltak: kezdve a divatrevüktől egészen a legkisebb kocsmáig. A legmodernebb táncok: a shimmy, a foxtrott, s főleg a charleston.
A feketék népi táncaként először 1903-ban jelent meg az Egyesült Államok déli államaiban, elsősorban Charleston városában volt népszerű. Az 1920-as években már rendkívül népszerű dzsessztánccá nőtte ki magát. A gyors négynegyedes zene szinkópás ritmusú. Jellemző rá a lábfej elejének befelé, a sarkok kifelé fordításával csavart lépés.
Rock and Roll:
A Rock & Roll zene és tánc gyökerei a századelőre nyúlnak vissza. A Rock & Roll eredendően amerikai zene, a tánc viszont némiképp más úton fejlődött.
A századforduló utáni időkben az amerikai néger lakosság körében alakultak ki azok a táncok, melyek hatottak az 50-es és 60-as évek Rock & Roll táncára. Ilyen tánc volt, pl. a Cake Walk.
A 20-as évek divatos tánca a Charleston volt, mely elterjedt Európában is. Szintén a 20-as, 30-as években vált népszerűvé a Swing és a Lindy Hop.
A Lindy Hop a Cake Walk, és főképp a Charleston hagyományaiból táplálkozott. A Lindy Hop-ot fergeteges swing zenére táncolták, akrobatikus elemekben gazdag improvizatív táncként. Harlem híres mulatói tömegeket vonzottak, élő zenére táncoltak a feketék. Duke Ellington, Chick Webb és Benny Goodman big band-jei voltak a legnépszerűbbek. E táncban felfedezhetők az akrobatikus Rock & Roll s a Boogie-Woogie figurái és mozdulatai.
Más zenei irányzatok is hatottak a Rock & Roll-ra. A 20-as évek végén a regtime és a Blues hatására keletkezett a Boogie-woogie, ami az egyik legmeghatározóbb zenei hatást gyakorolja a Rock & Roll-ra. A Boogie-woogie jellemzője a sétáló basszus és a káprázatos zongoraszólók.
A Boogie-woogie tánc jól táncolható volt az 50-es, 60-as évek zenéjére is. A boogie táncosok adoptálták a Lindy Hop swing zenére táncolt számos mozdulatát és az akrobatikus elemeket. Így alakult ki az igazi Rock & Roll zene és tánc.
Argentin Tango:
Az argentin tangó eredetileg Argentínából és Uruguayból származó, a XX. század első évtizedeiben kialakult társastánc és zenei műfaj. Kezdetben a munkásosztály és a bordélyok világának tánca volt, de az 1910-es években az európai arisztokrácia felkarolta, és ezzel „rehabilitálta" a tangót. Ezt az időszakot hosszabb szünet követte, majd 1983-tól került a tangó ismét a táncolni vágyó közönség fókuszába.
Társastánc alapok
Standard táncok:
A keringő uralta a polkával és a galoppal együtt a XIX. század táncéletét. A társasági táncokban a XX. század elején forradalmi pezsgés kezdődött. Az első táncformák Amerikából kerültek át Európába, többek között a tangó, a onestep, és a ragtime. Az 1909-es, első világbajnokságon már csak a legújabb táncokkal indulhattak a versenyzők. Az I. világháború alatt Franciaországban és Németországban azonban a táncot betiltották. Angliában viszont az Amerikából jött zenekarok szolgáltatták a zenét az új táncokhoz. Így az angol tánctanárok voltak azok, akik 1920 és 1930 között a társastáncokat megújították, és új technikát javasoltak, és ehhez megalkották az alapokat. Anglia lassan Európa vezető táncnemzetévé vált. 1929-ben a "Nagy Konferencián" egy általános érvényű határozatot hoztak, amelyben a slowfox, a quickstep, az angolkeringő, a tangó és a blues táncokat, mint standard táncokat rögzítették. Ez a határozat jelölte ki az egyes táncok tempóit és egyszerű figuráit. 1930 után még számos új figura jött hozzá, mégis lényegében a standard táncokat ma sem táncolják másként, mint akkoriban. Az új stílus elterjesztéséről az egész világon az angol tánctanár, Alex Moore gondoskodott az 1936-ban először megjelenő táncbibliájával, a "Ballroom Dancing"-al. Döntő esemény volt 1951-ben a bécsi keringő felvétele a standard táncok közé. A táncsportban ma a standard táncok közé az angolkeringőt, a tangót, a bécsi keringőt, a slowfoxot és a quickstepet sorolják.
Latin táncok:
A latin táncok eleinte a "standard" táncok uralma miatt hivatalosan nem voltak elismertek. A latin-amerikai táncok megjelenése Európában a húszas illetve a harmincas évek elején volt érzékelhető, ekkor bukkantak fel a báltermekben. Csak a II. világháború után, mindenekelőtt az ötvenes években következett be az USA-ból importált táncok nagy áttörése. Főleg a francia versenytáncosok voltak azok, akik a sambát, a rumbát, a cha-cha-chát, valamint a spanyol paso doblét formálták, anélkül, hogy karakterüket döntően megváltoztatták volna. Így ők dolgozták ki a párizsi a latin-amerikai táncok alapjait.
Színpadi tánc:
A színpadi tánc a szórakoztatásra épülő, színpadi szempontok szerint szervezett táncprodukció. A cselekmény nélküli szórakoztató tánc, az előadók technikai tudását tükrözi.
Magyarországon a 19. századtól beépült az operákba, operettekbe. Látványos és színvonalas számokat láthatunk ma is, akár kettősöktől, akár tánckaroktól. A 20. század elejétől önálló színpadi alkotás lett, a modern tánc. Ezzel párhuzamosan alakult ki a mozdulatművészet, mozgásművészet, amelybe nagyon sokféle irányzat belefért.
Az ingyenes oktatás helyszíne és időpontja: 2011. április 27- től, hetente szerdánként
18 órától, mely a jövő szemeszterben is folytatódik.
Kodolányi János Főiskola YBL épület Táncterem (8000 Székesfehérvár, Szabadságharcos u. 55.).
Jelentkezés és további információ Bokor Attila tánctanárnál (Mobil: 20 333 8350) E-mail: mozgasstudio@kodolanyi.hu
