Előszó

A kötetben szereplő interjúk elsősorban azokról a fiatalokról szólnak, akik a diplomaszerzés utáni tétova lépéseket követően fénysebességre kapcsolva üstökösként robbantak be a választott szakma világába. Másodsorban arról a főiskoláról, amely megágyazta a későbbi karriereket, ahol a diákok tudást, önbizalmat, pénzre váltható gyakorlati ismereteket szedtek magukra.

A siker kulcsa minden zárhoz hozzáigazítható, a tehetség, a tudás és a szorgalom együttesen csiszolgatja. Bármely szakterület lehetőséget kínál az előre menetelhez, bárki lehet sikeres a saját szakmájában. A szociális munkás szakon végzett hallgató éppúgy maradandót alkothat, mint a nyelvtanár, a gazdász, az idegenforgalom vagy a kommunikáció szakos. Egyik kedves interjúalanyomat, Azurák Csabát szeretném idézni, aki a következőket mondta pályája alakulásáról:

Ezt a szempontot nem akarom figyelmen kívül hagyni azzal a megjegyzéssel, hogy mindenki a saját életének a kovácsa, a szerencse kevés a boldoguláshoz.

A kodolányisok egyre népesebb táborában mindenesetre ezerszám találkozhatunk olyan tehetséges emberekkel, akik szépen boldogulnak, nagy dolgokra képesek.

Most közülük beszélgettem néhánnyal, de megtehettem volna ezt Csordás Csillával, Ispaics Ritával, Kozma Ágnessel, Palkó Zsuzsával vagy Pápai Eszterrel is, akik kodolányis diplomájukkal a könyvben sokat emlegetett Vörösmarty Rádióban oktatnak, tájékoztatnak. Részt vállalnak abban a nemes feladatban, hogy a főiskola és Székesfehérvár híreit naponta elmondják az éterben, és a világba repítik az internet segítségével. A főiskola tizenötödik éve sugárzó rádiójának főszerkesztőjeként nézzék el nekem a kedves olvasók, hogy egykori tanítványaimból munkatársaimmá szegődött kollégáimat név szerint említettem. Sokak nevét felsorolhattam volna még, s nem csak a kommunikáció szakon végzettekét, akik szerte az országban, vagy akár külföldön növelik a főiskola hírnevét. Nem teszem, hanem rövidesen folytatom a beszélgetéseket, amelyekből -reményeim szerint - újabb kötet születik.

Virágh Ildikó